Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 5. évfolyam, 1907 (Pozsony)

Payr Sándor: A pietismus paedagogikája

A pietismus paedagogikája. 283 kodott ész és a gonosz indulatok. Ezek pedig általános bajok. Mi is magunkban hordozzuk az eretnekségek magvát, tehát nincs okunk a felfuvalkodásra. (Idea st. th. 62—70. Anhang 65—76.) A dogmatika mellett olvassák a theologusok a symbolicus könyveket. Ezekre nézve is teljesen egy értelemmel vannak Spener és Francke. Az előbbi szerint nagyon tévednek azok, akik e könyveket szerzőik akarata ellenére a szentirással egyenlő rangúaknak tartják. Akik olvassák, soha se feledjék; hogy e könyvek nem magukért érdemelnek hitelt, hanem a'szenlírásért, amelyen alapulnak. Azért ha a hitigazság kérdése forog szóban, először is ne a hitvallásokra hivatkozzunk, hanem az eredeti forrásra a szentírásra. Vajha ne fordítanák meg e sorrendet oly sokszor! Francke egyenesen kimondja, hogy a norma, regula és kánon nem a symbolicus könyv, hanem a szentírás. De viszont ők is helytelenítik, hogy sokan gonoszságból vagy tudatlanságból nem akarják e könyveket olvasni. Egyházunk ezeket elfogadta, használatukat igen fontos okokból elrendelte, tehát helytelen dolog volna, ha az egyház tagjai vagy épen hivatalos szolgái ez alapszabályokat (placita) nem ismernék épen úgy, mintha valamely város polgárai nem ismernék városi törvényeiket és rendeleteiket. (Ugyanezt mondja Bárány György is a magyar Augustana előszavában 1740.). Ehhez járul, hogy bár tévedésnek alávetett emberek irták e könyveket, de mégis Istennek őrködő gondviseléséből semmi oly tévedés sem csúszott be ezekbe, mely a hit igazságának vagy az élet megszentelődésének kárára lehetne (De imped. 206—208. Idea st. th. 71-73.). Ennyit mondanak a rendszeres theologiáról. Spener ezt tárgyalja a katechetikával együtt első helyen. De már ő is érzi, hogy a dogmatika alá alapot kell fektetni s ez nem lehet más, mint az írásmagyarázat. Francke pedig az exegeticum collegiumot már egyenesen — bár a katechetika után, de mégis — a dogmatika elé teszi (Idea, Anh. 55. 1.). A pietismus szerint katechetika, exegesis és dogmatika az a három fő tárgy, melyre minden theologusnak legnagyobb szüksége van s amelyet legelsőben és egy időben kell tanulniok. Az exegesis feltételezi a bibliai nyelvészet ismeretét. Erre a hallei egyetem alapítása óta igen nagy gondot fordítottak. Francke maga is eredetileg a keleti nyelvek tanárául hivatott meg. Aki a hébert már jól bírta, az a chaldaeai, syriai és egyéb keleti nyelveket is hallgathatta. Volt külön collegium Orientale. Az ó- és újszövetség cursoricus olvasása mellett a Septuagintát, az apokryphus könyveket, Római Kelemen, Ignatius, Justinus martyr, Alexandriai Kelemen iratait, Philo és Josephus müveit, Macarius homiliáit s egyéb egyházi atyák müveit is olvasták. Francke megkívánja, hogy a theologus eleitől kezdve mindvégig hallgasson exegetikai felolvasásokat. A módszer e tárgynál a következő volt: 1. megállapították a szentírásnak szószerinti