Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 5. évfolyam, 1907 (Pozsony)
Schneller István dr.: Az egyéniség és a személyiség az Újtestamentomban
Az egyéniség és személyiség az Újszövetségben. 29 Az egyéni élet ható központját egységes ható subjectumát, az ember Énjét: Pál apóstól szerint a szív, a καρδία képezi. A νονς a világban és önmagunkban létező lényeg felismerésére törekszik. A mennyiben ez ismeret utján a dolgokat osztályozzuk, sajátosságukban feltüntetjük: azokat értékeljük is. Az értékelés azonban még csak akkor életteljes, azaz minket és másokat mint életerő át is hat, ha az értékelés létünkkel összeforrott értékképzetünket is érinti; ha egész létünket emeli vagy veszélyezteti, tágítja vagy szűkíti az értékelt. Még csak a szivünkön át való gondolkozás értékel igazán. Ez értékelés affectussal is jár; amely aífectus a szerint, amint a tárgy érzéki vagy szellemi — más, sőt egymással ellenkező közelebbi alakot nyer. Ez affectus az öntételezés affectusa s igy kívánássá, akarássá, s állapoti szempontból szenvedélylyé, illetőleg életelvvé, esetleg lemondó apathiává, teljes elhidegüléssé is válhat. A καρδία ezért is nemcsak az életteljes értékelés, hanem az indulat, a szenvedély, de másrészt a kívánás, az akarás, az elvszerü cselekvésnek is székhelye. Az Eniségnek öntételezése, önérvényesülése, tehát az igaz Én a szív, szemben a vofg-szal, a theoretikai iránynyal, amely első sorban a neménnel foglalkozik s még az Ént is objectivizálja. A καρδία ezen sajátos természetét a j'oí^-szal szemben kiemeli Pál apostal, midőn az elsötétült, értelmetlen szivet szembesiti a hiábavaló okoskodással R. 1, 2 ); az elsötétült διάνοια-t a megkeményedett szívvel Ep. 4, í 8 s midőn azt kívánja, hogy az isteni békesség őrizze meg a Philippibelieknek egész valóját: gondolataikat ( νοήματα) valamint szivüket Krisztusban Phil. 4, 7. s midőn végre az embert a maga egészében és teljességében, mind abban, amire befogadó és ható természete alapján eljuthat a külső érzékeket (szem és fül) szembesiti a szívvel I. Cor. 2, 9. Gondolatainkban a világ és ebben a mi objectivizált Énünk tükröződik vissza : de Énünk közvetlenségében, életteljes valójában s ható erejében csak a szívben lép elibénk. Pál apostol ezért is midőn azt akarja kifejezni, hogy mi magunk, minden kényszer, külső tekintet nélkül, tehát közvetlen voltunkban egészen szabadon mint „Én"-ek határoztunk, cselekedtünk: azt mondja, hogy szívből határoztunk, szívből cselekedtünk. így inti a korinthusiakat, hogy ne kényszerből, ne másra való tekintettel, hanem szívből hozzák meg ajándékaikat II. C. 9, 7. Az Ephezus és Colosse gyülekezetében élő szolgákat pedig arra figyelmezteti, hogy ne félelemből, hanem szívből, szabadon, a szívnek is nem tétovázó csavaros, hanem egyenes szavára engedelmeskedjenek uraiknak Ep. 6,Col. 3, 2 2 ; s akkor, midőn a házasságra való lépés kényes kérdését tárgyalja, mint oly kérdést, amelyre kiki csakis az Istentől vett egészen sajátos charismája szerint felel meg (I. C. 7, 7) mint amelyet nem az emberekre való tekintettel, hanem csak is az isteni hivatottságra való
