Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 5. évfolyam, 1907 (Pozsony)

Schneller István dr.: Az egyéniség és a személyiség az Újtestamentomban

30 Schneller István dr. tekintettel (I. C. 7,

2

4) dönthet el, amely kérdés tisztán egyéni : ekkor a helyes határozás és cselekvés kritériumát a szívszerű elhatározásban cselekvésben látja ('ós ϊοτψ.εν εν y.aoótu ίόραιης, ennek appositio-szerű magyarázata = μη έχων άνάγγ.ψ és még közelebb έξονσίαν άέ έχε ι 7ΐεοί τοϋ ϊόίου Ο-ελήματος és még egyszer και τηϋτο χέγ.ριχεν εν rij Ιδία καρδία .... helyesen cselekszik. I.C. 7, 3

7.). Az Én a maga közvetlenségében, másra való reflexió nélküliségében, tehát tisztán magában — a szívben lép elibénk. Ezért is Pál apostol óhajait, vágyait, mint sajátosait, amelyek benső, ellenállhatlan erővel vonzzák másokhoz, szeretteihez, hogy azok javát még önmaga feláldozásával is eszközölje : mint szM-nek vágyait, óhajait jelzi. Szive vezeti tollát, midőn Korinthusba ir; önmagát, mindenét akarja a levélbe befektetni, mivel maga személyesen oda el nem mehet II. C. 2,

4. Ha el nem juthat — legalább helyettesét, Titust viheti szíve Korinthusba II. C. 8,

1

6. Pál szívének esdő imája, amelynek teljesültében megnyugszik az, hogy a zsidók is üdvözüljenek R. 10, kész volna — szívét folytonosan szorongató, komoritó vágya teljesülése kedvéért még önmagát is feláldozni, elátkozni, csakhogy a zsidók üdvözüljenek. Az Én — a maga teljességében egybe olvadt szíve e vágyában. R. 9, 2Önmagát, Énjét adja Pál, ha szive megnyilatkozik. S viszont, ha a szeretet alapján mást az ő Énjébe fogadott, ugy hogy az illető az ő Énjével elválaszthatlanul egy: ezt is azzal fejezi ki, hogy őt szívébe fogadta. Tágul az ő szíve, a korinthusiakat abba befogadja II. C. 6,

1

t. Nem szorul arra, hogy levelek ismerjék el, hogy a korinthusi gyülekezetet ő alapította, hogy Korinthus az ő gyülekezete, II. C. 3, 2, avagy hogy kőtábla hirdesse e tényt II. 3, s — : az a levél az ő szivébe van írva II. G. 3, ; maguk a korinthusiak szívébe vannak vésve, velük él és hal II. C. 7,

1

3. 5, l

2. amint ugyancsak szivében hordja a philippibelieket (Phil. 1, 7.) s amint szíve szerint a thessaloniaiaknál van, — bár nem látja őket I. Thess. 2, l

7. Midőn Énje megnyilatkozik, midőn Énje másokkal egyesült: szíve nyilatkozik meg s szívébe fogad másokat. S e szív nemcsak az Énnek külső kerete, hanem az Én a maga teljes tartalma és értéke szerint. A szívben benn vannak a σαρξ hatása alatt álló vágyak és szenvedélyek R. 1, 2i·', de benne van az isteni ηνεϋμα ható ereje is a szívbe írt isteni törvényben, mely az embernek eredeti isteni adománya R. 2, 1

5, sőt benne van a szívben még a Pál apostol által hirdetett hitnek az igéje is, ha szívünkre igazán hallgatunk, ha nem követjük, illetőleg nem követi szívünk a külsőségekben megakadó okoskodást (R. 10,

6. 7.), hanem elmélyed önmagába. Ekkor ugyanis látjuk, hogy szívünkben honol a megigazító hit (R. 10, 8n.). Ezért is Isten, midőn ítéletében értékel minket — szívünket nézi. Szívünk a mi sajátos értékünk kritériuma. Szívünket vizsgálja