Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 5. évfolyam, 1907 (Pozsony)
Payr Sándor: A pietismus paedagogikája
282 R a ffa y Sándor. tismus azért nem építhette a dogmatikát exegetikai alapra, mert az ő exegise nem volt igazán tudományos, hanem inkább csak építő, gyakorlati.) Hosszú tárgyalás után végre is úgy oldja meg a kérdést, hogy a Szentlélek kegyes és bölcs férfiak számára tartotta fenn azt a munkát, hogy az írásban szétszórtan található hitigazságokat összegyűjtsék és bizonyos szempontok szerint rendszerbe állítsák. Ily módon keletkeztek a kompendiumok, kézikönyvek és nagyobb rendszeres müvek, szóval a dogmatika. A tanítók iránt, kik e munkát végezték és ma is végzik, hálával tartozik az egyház. De hitünket ne az ilyen kézikönyvekre alapítsuk, hanem az írásra. (De imp. 204—206. 1.) Francke is ajánlja, hogy a theologus mindjárt kezdettől fogva hallgasson dogmatikát s azután másodszor és harmadszor is ismételten. Tehát épen úgy, mint az orthodoxia, igen nagy fontosságot tulajdonít e tárgynak. Azt akarja, hogy amely kézikönyvet tanárai elsőben ajánlottak, később is azt használja, hogy ismereteit a különféle módszerek meg ne zavarják. Csak később privatum collegium hallgatásával ismerkedjék meg más dogmatikai rendszerrel is. A nyilvános előadáson kívül vegyen részt a privatum examinatoriumban is, mert csak itt fog meggyőződni arról, hogy mily mértékben bírja a dogmatikai anyagot. Francke a dogmatikára alapítja az erkölcstant is (lectiones theologiae morális). A hallei egyetem nagy érdemének tekinti, hogy itt a dogmatikát és erkölcstant mindig az életre alkalmazva adják elő s a tanárok soha sem feledik, hogy a doctrina christiana in se et sua natura practica sit. A hittani és erkölcstani előadásokhoz különösen ajánlja Arnd Jánosnak az igaz keresztyénségről irt könyveit, mint amelyekben a theoria in praxi világosan látható. Azt is tervbe vette, hogy jövőre az egyes thesisek tárgyalását mindig megelőzze az introductio in Arndium, amiből igen nagy hasznuk lesz. Spener is megendi, hogy az erkölcstant a dogmatikától különválasztva tárgyalják, amint ezt elsőben Calixtus és a syncretisták tették. Hathatósan ajánlja, hogy a theol. tanárok e tárgyat is kellő buzgalommal adják elő s ugy szüntessék meg sokaknak azt a panaszát, hogy nem volt alkalmuk az egyetemen e tárgyat hallgatni (De imped 211. 1.). A dogmatikával volt összekötve a polemiJca is, melynek tárgyalásánál a következő módszert ajánlják. Elsőben is minden tévelygésnek és szakadásnak történeti lefolyása adatik elő ex documentis fide dignis. Azután megállapítandó a status controversiae s végül következik a thesisnek (az egyházi tannak) az antithesissel szemben való bizonyítása. De megjegyzi Francke egészen Spener és a Pia desideria szellemében, hogy a hallei egyetemen nem élesztik a vitatkozás és versengés vágyát, amely hibába mások a polemika tárgyalásánál rendesen bele esnek. Ellenkezőleg kimutatják a tévelygések okait, amelyek az elbiza-
