Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 5. évfolyam, 1907 (Pozsony)

Payr Sándor: A pietismus paedagogikája

A pietismus paedagogikája. 281 görög és héber szövegben teljesen jártas legyen, hogy megérdemelje a textualis theologus nevet, amint ezt Luther és Franz (wittenbergi tanár f 1628) megkívánja, (Lectiones paraeneticae 150 és 156. L). Ajánlja továbbá, hogy e nyelvek mellett az archaeologiai előadásokat (antiquitates sacrae) is hallgassák. Ε két segédtudomány mellett Spener a rendes theologiai tárgyakat következőképen csoportosítja: 1. theologia katechetika, 2. thetica (vagyis dogmatika), 3. polemica, 4. exegetica, 5. ethica (beleértve ascetica és casuistica), 6. historica és 7. homiletica. Sajátszerű felosztás és sorrend minden esetre. Első helyen áll a katechetika és a dogmatika megelőzi az exegesist és történeti theologiát. Nem a tárgyak természetes sorrendjét és összefüggését tartotta szem előtt, hanem ismét a gyakorlati szükséget és a szokott hagyományos eljárás is hatással van még reá. Mind e tárgyak hasznosak és jók — úgymond — de nem minden theologus tanulhatja valamennyit, azért a fontosakat kell első helyre tenni; ezeket a kevésbbé szükségesek miatt mellőzni nagy hiba volna. Francke még szintén nem ismeri a theologiának négy csoportra való (írásmagyarázati, történeti, rendszeres és gyakorlati) mai beosztását. Nem is közöl rendszeres tantervet, hanem az egyes hallgatókat a tanárok heti összejövetele elé utasítja, hol kiki képzettségéhez mért utasítást nyer, ezt kell írásba foglalnia és híven követnie. Itt a főiskolában is vallja Comeniusnak azt az elvét, hogy a tanításnak a hossza mindig nagyobb legyen, mint a szélessége, vagyis egy időben ne hallgasson a theologus több, mint legfeljebb 3 tárgyat. Spenert követve ő is első helyen ajánlja a katechetikát s csak azután szól az exegesisről és dogmatikáról. Ajánlja, hogy a theticum collegiummal együtt mindjárt a katechetikai órákat is hallgassák. A katechetikának, e gyakorlati tárgynak nagyrabecsülése és a theol. tanulmány elejére való helyezése az akkori vallásos paedagogiai szükségből érthető. A XVII. századnak legnépszerűbb tárgya volt a dogmatika, akkori nevén thetica, mely a polemikával kibővítve majd az egész theol. munkásságot lefoglalta a maga számára. Spener is mindjárt a katechetika után szól erről, e kettőnek egy időben való megkezdését kívánja s a kettőnek összetartozását úgy okolja meg, hogy a katechesis is dogmatikai anyag elemeivel foglalkozik. Beismeri, hogy a dogmatika minden theologusnak igen szükséges, tehát a legfontosabb tárgyak egyike. De nyomban hozzáteszi, hogy e tárgynak tulajdonképen az irás tanulmányozásával kellene kezdődnie. Sőt — úgymond — felvethető a kérdés, hogy nem volna-e jobb egyáltalán a dogmatikát egyedül és kizárólag az irás exegetikai tárgyalásából meríteni és mindenféle kompendiumokat és rendszereket teljesen mellőzni? Mert az exegesis, mely közvetlenül magával az írással foglalkozik, méltán követelheti az első helyet; ő az építőmester, ki a többi részeket elrendezi. (A pie-