Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 5. évfolyam, 1907 (Pozsony)
Schneller István dr.: Az egyéniség és a személyiség az Újtestamentomban
268 Schneller István dr. 268 Az isteni ηνενμα által meghatározott személyisége azonban még e nagy testi csapást is magasabb megvilágításba helyezi. A bajok nélkül az oly rendkívüli kijelentésekben részesülő ember könnyen elbizakodhatna; e nagy bajában pedig segítségére van (αρκεί σοι) az isteni kegyelem, amely mellett minden baj tulajdonképpen semmis, s végre is Istennek hatalma ott dicsőül meg igazán, ahol az emberi közeg, amelyen át az megnyilatkozik, gyönge, gyarló. II. C. 12, 8. 9. Ε magaslatról nézve e súlyos testi nyavalyáját, s nézve azokat a kemény bántalmakat és, a melyeket hivatása teljesítésével kénytelen volt elszenvedi, azt a gyakori botoztatást, ostoroztatást, a megköveztetést, a többszörös hajótörést, a börtönt s mind azt a sokszoros veszedelmet, amellyel utazása járt; — s nézve másrészt a mind ebben ós ezáltal is az evangeliom terjedésben győzelmeskedő isteni kegyelmet: Pál apostol e bajaival, gyöngesógóvel dicsekedik, (II. C. 11, 3 0.), sőt gyönyörködik e gyöngeségekben, a bántalmakban, a nyomorokban, az üldözésekben, a Krisztusért való szük helyzetekben; mert mikor gyönge — akkor erős. II. C. 12, 1 0. Cserépedényben hordozzuk Isten kegyelmét, e kincsünket, hogy a fölös erő az Istené legyen s nem magunktól való II. C. 4, 7. s ebben a hordozásban ki nem fáradunk; sőt — ha a mi külső emberünk felemésztődik ís, a belső mindazáltal mégis megujul naponta II. C. 4, l 6. S ha néha mégis terhünk alatt felsóhajtozunk e földi testben, tartózkodva s vágyva vágyunk megváltás után: tudjuk azt, hogy nem emberi kóz által készült örök sátorházat nyerünk Istentől akkor, midőn e földi sátorházunk feloszlik II. C. 5, stb. A σάρξ és ηνενμα dualismusa igy már e földön is a személyiség álláspontján megszűnik. A test, valamint a testtel járó bajok, gyöngeségek — mind a ηνενμα eszközévé, hatalma megdicsőülésének, a kegyelem gyözedelmeskedésének közegeivé válnak már itt e földön, úgyhogy tényleg bármily baj ér is, — minden közreműködik annak javára, ki Istent igazán szereti, akit Isten gyermekéül meghívott R. 8, 2β· Igy mutatja be Pál apostol a maga személyiségében azt, hogy miképen érvényesül az új elv, a hitszerü életben (L. 64. 1.), hogy miképpen veszi fel az egyéniség meghatározásait, az egész szellemi organismust a testi szervezettel együtt s az ezzel járó korlátokat, gyarlóságokat, mint meg annyi tényezőket, amelyek utján megnyilatkozik az egy szellem. Határozottan meg van téve mind ezek szerint Pál apostolnál nem ugyan Jézus Krisztust nézve, hanem az emberre tekintve az egyéniség és a személyiség közti külömbség és pedig nem ugy, hogy a kettő egymástól áthidalhatlan módon elkülönülne, hanem ugy, hogy a kettőre nézve a
