Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 5. évfolyam, 1907 (Pozsony)

Schneller István dr.: Az egyéniség és a személyiség az Újtestamentomban

269 Az egyéniség és személyiség az Úitesatmentumban. közös alap az Éniséggel egybe forott emberi szellem mind a kettőben meg van és meg is marad, s ugy, hogy a történeti hatalmak Isten nevelő kezében az egyest az isteni πνενμα-nak az álláspontjára felvezetik, az embert ethizálják. Most már a πνεί

"μα-nak elve alatt álló embernek dolga eddigi szellemi szervezetét sajátosságának feladása nélkül ugy aszimilalni, hogy e πνεύμα szolgálatába jusson s az érzéki, testi szervezetét is — sajátosságának elismerése mellett — az δ jobb Énjének orgánumává átalakítani, ugy hogy ez uton is már e földön is visszatükröződjék amaz isteni δόξα, amelynek teljes valósága és teljessége még csak akkor tűnik fel, amidőn majd szellemünk kialakítja lényegének megfelelő szellemi testét s az eddig haladó felölti magára a halhatatlanságot I. C. 15,

5

4. s minden test a maga sajátosságában kisugározza ezt az isteni célgondolatot, amelyért teremtetett Istennek dicsőségére, úgyhogy most már Isten — minden mindenekben (I. C. 12,

6. 15,

28·)· Mikrokosmus az ember. Az ember ethizált egyénisége vagyis személyisége igy typus a mindenségben véghez menő, minden bün, baj, halál fölött végre is győzedelmeskedő, Istenben alapuló ós Istent dicsőítő világharmoniának. Schneller István dr.