Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 5. évfolyam, 1907 (Pozsony)
Schneller István dr.: Az egyéniség és a személyiség az Újtestamentomban
Az egyéniség és a személyiség az Ujtestamentumban. IV. Hogy közelebb miképen érvényesül e hitszerű élet: ezt Pál apostol általános vonásokban kifejtette és saját életében bemutatta. A hitélet, mivel azt az isteni πνενμα mozgatja, nem lehet más, mint Isten, mint Krisztus lényegének megfelelő. Isten az embernek javát akarja, azt neveli s az embernek üdve érdekében önmagát fiában, a Krisztusban feláldozza; s Krisztus is már földre jövetelével, itteni szenvedéseivel és kinos halálával bebizonyította, hogy nem volt más gondolata, mint az emberek megváltása, nem volt más érzelme, mint az életet is feláldozó szeretetnek érzelme. Igen természetes ezért is, hogy Pál apostol szerint a πνενμα-szerű hitéletnek a kritériuma a szeretet (πίστις di αγάπης ενεργούμενη Gal. 5, 6.), hitet kiván, mely a szeretetben erős. Ez a hit nem meddő elhivés. Erre Pál apostol nem adott semmit. A hit nem az értelemnek, hanem a sajátos élettapasztalatnak, a belső tapasztalatnak dolga. Hallásból származik (R. 10, l 7. Gal. 3, 2. 5.), igenis és nem a látásból. A hallás a belső érzék, amely az ember belsejét megnyitja s belsejéhez szól. De nem minden hallásból. Szükséges, hogy a hallottban Istennek igéje legyen (R. 10, 1 7.) és szükséges, hogy a hallgatóban is a hang visszhangra találjon (R. 10, l 6. stb.), hogy a hallottakból igy a szent szellem áradjon át a hallgatónak szivébe s ott uj, csudás életerők keletkezzenek. Gal. 3, 5. S e szellemnek erejében mennyire átalakul egész lelki életünk! Az a vovg, mely a σάρί-nak szolgálatában még ott is, ahol csak végső végtelen, láthatlan okokról lehet szó, a vallás és az erkölcsnek terén : még ott is csak véges okokat látott s igy bölcsessége bolondsággá, erkölcsi motivatiója természetellenes erkölcstelenséggé vált: most a szeretet szellemének elvi hatása alatt nem önzőén, hanem odaadóan nézi a dolgokat, nem a magáét, hanem a másét keresi; mindenkinek és mindennek sajátos szellemébe, sajátos lelTheol, Szaklap. V. érf. 17
