Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 5. évfolyam, 1907 (Pozsony)

Lapszemle

248 Lapszemle. erőteljes, életképes s mint szerző jósolja, — de nem bizonyítja, — nagy jövőre hivatott. Inkább szellemeskedő és szertelenkedő, mint tudományos alapon álló dolgozat. Prof. Charles: „A 12 pátriárkha teslámentuma" néven ismert műről megállapítja, hogy zsidó termék s eredetileg héber nyelven íratott és ebből fordíttatott görögre. Keletkezési ideje a Iír e. 137.—105. évek közé esik s ennélfogva a Kr. e. második század korszellemének megismeréséhez elsőrangú történeti documentum. Szellemző sajátsága, hogy nem a Juda, hanem a Levi nemzetségéből várja a Messiás származását — ebből vévén eredetét a nagy Makkabeus család is, melynek egyik tagja, Hircanus János, egy személyben próféta, főpap és király vala. Ε könyv a zsidó egyházban egyébként erkölcstani kézikönyv volt s hatása úgy az eszmékben, mint a kifejezésekben fölismerhető az új testamentomi iratokban. Bizonyosnak látszik, hogy ismerte és használta Pál ap., használhatta Jakab, a II. Péter lev. szerzője s az evang. ok irói is. Sőt — szerzővel szólva — bajos elképzelnünk, hogy maga Jézus is ne ismerte volna a 12 pátriárkha testamentuma szövegét. Értékes dolgozat — új tárgyról. Tuker: ,.A klassikus és ker. Róma vallása" cimű értekezésében meggyőzően mutatja ki a pogány római szellem és institutiók hatását, a római kath. egyházra s intézményeire. A juliusi szám egy cikksorozattal kezdó'dik a ker. vallásnak nem ker. vallási szempontból való vizsgálatáról s e nemben az első Montefiore dolgozata: „A synoptikus evang.-ok és a zsidó felfogás

u cimen. Szigorúan tudományos alapon igazolja M., hogy a ker. vallás eredetisége nem egyes ily eszmékben — Isten „atya" könyörülő, szeretetteljes, vagy előbb kell megbékélnünk atyánkfiuval s ezután keresni az Istennel kibékülést stb. — áll: ezek a zsidóságtól kölcsönzőitek; hanem a héber irodalom legértékesebb gyöngyszemeinek a chaosból való kiválogatásában s — egy kitűnő tanító szájába adva és életével igazolva — annyi jeles vallási és erkölcsi doktrínának, egyetlen egy könyvbe összefoglalásában, egyes kiváló eszmének punctum saliens-szé tételében s a régi tan egynémelyikének „a legnagyobb vallási genius brilliáns elmeélével" történő ellentétezésében és kombinációjában található meg. Eredeti a kifejezési forma s az enthusiasmus és a szenvedelem s az intensitásnak az az izzó heve, melylyel a vallás és erkölcs egybekapcsoltatott; az igazi prófétai hang — a bensőre utalás a külsőleges helyett, az ó-test.-i tanok mélyítése, magasabb s nemesebb szempontra helyezése, de kivált a testi-lelki nyomorultak iránti gyengédség kifejezése gyönyörű példákban, a lemondás, keresztünk békés hordozása s az önmegszenteló'désre buzdítás. A bűnről s a bűnösökről való felfogás — a megmenteni kész sympatbia s az üdvözítő szeretet minden lélek iránt, a másokért való hű szolgálat, az alázatosság, gyarlóságaink megismerése s vétkeinknek bűnbánó puplikánosszerű