Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 5. évfolyam, 1907 (Pozsony)

Lapszemle

Lapszemle. 249 bevallása — ezek képezik a Kr. vallásának elsőrangú tulajdonait s adnak neki (nem szólván a házassági elválást, a nőket s a hitet illető kérdésekről) olyan nagy kiválóságot. Trevelyan „Sajnálatra méltók-e az agnostikusok

1' c. dolgozatában az orthodox theismus ama vádjával szemben védi az agnosticismust, mintha az merő pessimismus volna. M'tíiffert pedig Herdernek Spinoza Isten-fogalmáról írt könyvét („Gott, einige Gespräche'-) mint a legnagyobb érdekességű művet mutatja be jellemző idézetekben. M'Cabe viszonválaszul Lodge-nak Haeckelről írt (1905 évf. januári számban : „Ész és anyag" c.) kárhoztató bírálatára kimutatja, hogy e kifogásoló megjegyzések részint L.-nak H.-étől eltérő felfogásából, részint H. tanainak félremagyarázásából és értéséből s főként abból a tényből származnak, hogy a L. által színigazság gyanánt feltüntetett egyes tételek — a legkiválóbb szakférfiak tanításával igazoltan — tájékozatlanság szülte tévedések. Torhild Skat Eördam: „Mi volt Márk evang.-nak elveszett vége" c. erős kritikával megírt értékes tanulmányában ama megdönthetlen tényből indulván ki, hogy a Luk. és a Máté evang. editorai mind a ketten használtak egy irott Márkot, megállapítja, hogy a Luk. XXIII (55.) 56. — XXIV. 53. (a 7. 8. és 10. v. kivételével, mely szerkesztői betoldás) nem Márk-féle forrásból, hanem zsidós-keresztyén jeruzsálemi traditióból származik, melynek szóbeli alakjában a Jeruzsálemben történt első (Krisztus) jelenés leírásának vége egybeolvadt a második jelenésnek az elejével, — a galileai kristofánia előadása pedig elmaradt s ez okból mellőzi az ezen forrásból merített Lukács is. Majd rendkívüli éles elmével igazolván, miért kellett jelenéseknek végbemenni Jeruzsálemben, tulajdonképpeni tárgyára tér s kimutatja, hogy a Márk ev. befejezésének egy része (a XVI. 8. versében az εψοβονντσγοίρ után okvetlen kellett még valaminek következni — a helyes értelem végett!) a Máté XXVIII. 9. 10. s 16—20 versekben található fel — az utóbbi szövegét a Máté-editor részben módosítván. — Szerző conclusiója ez: a Márk evang. elveszett befejezése tartalmazza 1) a szent asszonyoknak, 2) Péternek és 3) az apostoloknak lett jeruzsálemi jelenéseket; majd 4) a tanítványoknak Galileában volt jelenést, mely azonos a I. Kor. XV. 6.-ban foglalt .,500 atyafiak" kristofániájával s a Luk.-evang. ős forrásában kinyomozott, — aztán mellőzött galileai jelenéssel, — és (hihetőleg) egy leírást a Luk. XXIV. 47.-53., Acta I. 4—12. s a I. Kor. XV. 7.-ben megőrzött bucsújelenetről, de a mely rész valószínűleg elveszett az irott Márk-forrás végéről akkorra, a midőn azt a Máté ev. szerkesztője használta, mely föltevés különös támogatást nyerhet annak beigazolásával, hogy a Máté ev. legvégén a σνντελείας τον αιώνας kifejezés szerkesztői hozzátoldás. S a 4. evang.-nak a feltámadásról szóló elbeszéléseit is visszonyitva a synoptikusok előadásához, konstatálja, hogy az