Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 5. évfolyam, 1907 (Pozsony)

Lapszemle

Lapszemle. 247 tékokat vizsgálva, ezek alapján megállapítottnak veszi, hogy egy Efezusban élt zsidó eredetű s Jeruzsálemben és egyéb szent helyeken megfordult névtelen ker. bölcselő és presbitertől származnak a János neve alá foglalt iratok. Meg sem kísérli e szerző, hogy Jézusra való visszaemlékezései tárházából — ha volt neki ilyen — merítsen, hanem legnagyobbrészt a páli christologia és soteriologia nagy thémáival operál. De föltehető, hogy használja a Márk és Luk. evang.-ot s talán Mátéét is, és bizonyos jelekből következtethetőleg közvetve vagy közvetlenül valamely nem kanonikus traditiókörből is merít, melynek egyes részei a Ján. ev. appendixének szerzője előtt is ösmertek valának. „Az efezusi kanon öt iratában" a Pál apostol kora utáni második generatíó törekvése nyer kifejezést, részben, hogy védekezzék a pseudopaulinismussal és a dokéta gnosticismussal szemben, részben, hogy a Krisztus egyházának ezen iratok által képviselt iránya az anyaszentegyházéhoz hasonló biztos álláspontot foglaljon el a Jézus történeti életére s az általa adott új parancsolatra nézve. Áprilisi szám. Bipon püspöke „Az Úr szolgájának nevelése" cimen magvasan értekezik a lelkészképzésről. Henty Jones Balfour „The Foundations of Belief" c. hírneves művének 8. kiadása alkalmából alaposan, de kíméletlenül bírálja B.-t („

Β. mint Sophista"), ki a helyett, hogy a vallásos hitnek ujabb támaszát adta volna könyvében : „a vallást meg nem öli, de élni sem hagyja!" . . . H. Mallock: ,,Α theismus keresztje" c. dolgozatában vitatja, hogy a materializmus és spiritualizmus közt a „keresztező pontot" nem „az anyag reálitásának, hanem az emberi szabadakarat reálitásának kérdése képezi". Erre kell hát helyezni a theismus védelmét s az individuális szellemnek és akaratnak az universalishoz való viszonyát tisztába hozni és nem szabad megengedni hogy — mint Romanes Gore püspök által kiadott posthumus művében teszi — hiányos és téves bizonyítékokkal védelmezzék a theismus igazát, mert ez károsabb, mint ha erőtlen argumentumokkal ostromolják. Garrod-nak cikke : „Keresztyén. görög vagy góth-e ?" — keresettségével tűnik ki: A görög és keresztyén morált megkülömböztető osztályozást ki nem elégítőnek ős tévesnek tartván, fölvesz egy harmadikat is, mit jobb név híján „góth morálnak nevez. A görög morál typusa a „φρόνιμος", a keresztyéné a „szent" ember, s a góthé: a gentleman, a lovagiasság és becsületérzés jellem vonásaival. A tipicus görög Odysseus levén — a „görög-gentleman" fogalma képtelenség, a typicus zsidó, Dávid szintén nem gentleman: a becsületérzés hiánya miatt (Bethsabe esete !), s a kegyes keresztyén sem az, mert nem lovagias — nem bárbajozik. Ez a gentleman-typus az északi népek szelleméből fakadt, s ez az új morál ezek körében él és hat leginkább,