Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 5. évfolyam, 1907 (Pozsony)
Payr Sándor: A pietismus paedagogikája
222 Paye r Sándor. leteivel. Tudta jól, hogy az a német gróf és főnemes nem szívesen adja gyermekét egyszerű polgárok, iparosok, kereskedők fiai, vagy épen árvaházi növendékek közé. Látta a példát, hogy a jezsuiták mily vonzerőt gyakorolnak a hiúságnak hízelgő nemesi konviktusaikkal. (És vájjon a felvilágosult, szabadelvű XX. század is nem találta-e itt épségben a gazdagok és nemesek külön nevelőintézeteit.) Tehát neki is engednie kellett. Külsőleg külön választotta a magasabb körök gyermekeit, jobb szállást, jobb ebédet kaptak kellő pénzért; de azok is ugyanazon iskolai törvények alatt állottak, a tanító, mikor tanított, nem ismert urat és junkert, igazi keresztyén szellem uralkodott a paedagogiumban is és naponként hallották: mindnyájan egy vagytok a Jézus Krisztusban. Az oly szülőket, kik az iskolai törvények alól való kivételt kívántak, maga Francke kérte, hogy ne vigyék hozzá gyermekeiket. Ε polgári latin középiskolának is sok volt a növendéke. 1706-ban már 22 tanitó nevelt benne 219 növendéket. Az árvaházi főépület elkészülte után e latin iskolát ennek első emeletén helyezték el és mai nap is ott van. (Die Franckeschen Stiftungen Halle 1901. 7. 1.). Igen korán rendezett be Francke e polgári gymnasium mellett is internátust, melyben egyszerűbb volt a szállás és élelmezés, mint a paedagogiumban, de a díjak is mérsékeltebbek. A tanulmányi rendszer, a tantárgyak és a tanmód ugyanaz volt, mint a paedagogiumban. Csupán a francia nyelv tanítása maradt el és egyes mechanicus foglalkozások, melyeknek költséges volta sem engedte már, hogy szegény ifjak is részt vegyenek bennök. A reáliskola csak tervezetben volt meg Francke középiskolái között. Ilyent még az ő bámulatos alkotó szelleme sem tudott külön intézet alakjában létesíteni. De 1698. évi értesítője (Entwurf der gesammten Anstalten) szerint tervezett valamely a mai reáliskolához hasonlítható intézetet is. Az 5-ik pont igy szól róla: „Egy külön paedagogium oly gyermekek számára, akiket csak irásra, számolásra, latinra, franciára és gazdálkodásra oktatunk és akik a studiumot nem folytatják, hanem előkelő urak szolgálatára, titkári állásra, kereskedésre, jószágigazgatásra és más hasznos mesterségekre fognak alkalmaztatni." Már az a kor, melyben Francke élt. szükségképen a reáliskola gondolatára vezetett. Közvetlen előtte Comenius egyengette hozzá az utat. A XVII. század utolsó és a XVIII. század első évtizedei éppen úgy a találmányok és felfedezések korának nevezhetők, mint a XIX. század. Ε korban éltek Newton, Bayle, Harvey, Leibnitz, Glauber, Brand, Stahl stb. Csillagvizsgáló tornyok épültek, vegyészettel (még a régi divatú alchymiával is) foglalkoztak, egyszerű polgárok is üres óráikban physikai kísérletekben kerestek hasznos szórakozást. Nagyobbszerü iparvállalatok, takarékpénztárak, bankok keletkeztek. Tudományos egyleteket és folyó-
