Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 5. évfolyam, 1907 (Pozsony)
Tüdős István dr.: Keresztelő János
Keresztelő János. Az újszövetségi kornak bekövetkezése nem történt az emberiségre nézve egyszerre, mintegy váratlanúl. Századok hosszú során át hirdették a próféták a jobb kor eljövetelét, amelyet az „égnek felhőiben" leszálló „Messiás" fog teremteni. Sőt az utolsó próféta, Malakiás, azt is megírta, hogy mielőtt bekövetkeznék az „ítélet nagy napja", elküldi az úr az ő angyalát, ki megtisztítja az utat ő előtte és eljő a szövetségnek követe, a kinek az lesz a hivatása, hogy mint Illyés próféta szerepeljen, ki „az atyáknak szivöket a fiakhoz hajtja és a fiaknak szivöket az atyákhoz" (Mai. 3 1. 4 5. 6). Vagyis még az is megmondatott előre, hogy, előkészítője is lesz a jobb kornak, — előfutárja, előhírnöke az Úrnak, hogy a nép annál könnyebben megismerhesse, annál jobban ragaszkodhasson majd hozzá. Az utolsó próféta elnémulása óta közel 400 esztendő viharzott el a „választott nép" felett s a jobb kor hajnala csak nem akart felderülni. Politikai s vallásos sülyedésben leledzett a nép, mely az előtt a hatalom jeleit mutogatta s az „egy igaz isten" imádásával dicsekedett. Oda lett a nemzeti szabadság és függetlenség, — oda lett az igazi, mély vallásosság, mert a pártok önmaguk hasznát keresték még az oltár körül való forgolódásban is. Méltán sóvároghattak tehát a jobb lelkek az után az idő után, melyet a próféták olyan ragyogó színekkel festettek. — Méltán óhajthatták tehát, hogy legalább az az úttörő, az az előhírnök jönne már, a ki egyengetné számokra a remények teljesedésének útját, — hadd nyernének legalább biztatást, ha már a mindennapi élet sanyarúságai között kell élniök. És a sóvárgás, a vágyakozás csak nem akart teljesülni. Még csak próféta sem volt, ki vigasztalgatta volna őket. Elnémult az Ürnak a néphez szóló szava, — nincs többé mondanivalója. S a próféták jóslatai? ... ki tudja mikor fognak betelni? ! De az Úr nem hazudtolta meg a prófétákat, kik az ő nevében szólottak. Kezdtek betelni az idők s hogy az emberiség észrevegye magát: az Úr elküldi követét, ki egyengesse előtte az útat. A követ Keresztelő János. Egy rokonszenves alak, ki lebilincseli érdeklődésünket hivatásával, — leköti figyelmünket hivatása teljesítésének módjával, — The·!. Szaklap. V. iit 1
