Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 5. évfolyam, 1907 (Pozsony)

Raffay Sándor: Stromp László

Énünk és világa.*) Garamvölgyi Ádám, Jókai halhatatlan „Uj földesur"-ának ez a tipikus szittya alakja, a régi táblabiróvilág e klasszikusan kedves képviselője, a mikor szabadságharcunk leveretése után elkövetkezett hazánkra a „végtelen inség ós nyomor" ideje (a melyet akkoriban Bachkorszaknak neveztek) s a nemzet előtt egyelőre csak egy lehetőség állott, a melylyel még önállóságát dokumentálhatta, t. i. a „passiv resistentia" : viszavonult úri kúriájába s bús elkeseredettségében a következő elmélkedésben talált enyhülést. —„Cogito, ergo sum".(Gondolkozom, tehát vagyok.) Tehát, ha „non cogito, akkor non sum." (Nem gondolkozom, tehát nem vagyok.) Én pedig mától fogva nem gondolkozom, tehát nem is vagyok. . . . Hát hiszen az elbusult öreg szittyának a maga szempontjából igaza is volt: jobb volt akkor inkább nem gondolkozni, s igy nem lenni. Ám viszont bizonyos, hogy a mikor δ azt a mondást hangoztatta, hogy „mától fogva pedig én nem gondolkozom, tehát — nem vagyok" ; akkor igen is épen — gondolkozott s igy volt is . . . A mondás egyébként — mint köztudomású — a modern idealistikus bölcselet megalapítójától, Des Cartes-tól származik, a kinek egész filozofiája és módszere épen e tételen épül fel. — 0 t. i. abból indult ki, hogy az embernek semmit vakon elhinnie nem lehet, nem szabad: ellenkezőleg hogy minden biztos tudás biztos alapja a — kételkedés. „In omnibus dubitandum est" (mindenben kételkedni kell); a minek szükségszerű következménye — tudományos szempontból — a tekintélyelv detronizálása 's az önálló, a szabad kutatás nagy elvének teljes érvényre juttatása. A kételkedés az egyetlen kiindúló pont, ahonnan biztos ismeretre eljuthatni. —Nos hát mármost én mindent kétségbe vonhatok; mindent letagadhatok, kétségbe vonhatom még azt is, hogy kezeim, lábaim, fejem, nyelvem vannak; egyetlen dolgot azonban kétségbe *) Ε cikk eredetileg egy jobbára müveit hölgyközönség előtt tartott szabad előadás volt, a melyet gyorsírói feljegyzés után közlünk. Ez magyarázza és mentse ki az előadásformának itt-ott könnyedebb voltát.