Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 5. évfolyam, 1907 (Pozsony)

Raffay Sándor: Stromp László

Stromp László. 187 Életének utolsó esztendejét csaknem egészen lekötötte az ország politikai életében beállott nagy válság, melyet, amint arról pozsonyi politikai szereplése és a „Nyugatmagyarországi Hiradó

a-ban megjelent cikkei tanúskodnak, alaposan megfigyelt és ismert. A mily rajongó hive volt a lelkiismeret és egyház szabadságának, ép oly prófétai buzgósággal lelkesült és lelkesített az ország szabadságának kivívása és biztosítása érdekében is. S a mint a lelkiismeret, úgy a haza szabadságának kérdésében sem ismert semmiféle alkut. Szabad embernek tudta magát, szabad akart maradni mindig és mindenben. Stromp László a szabadság szószólója, hive, rajongó munkása volt és maradt egész életében. A szabadságért élő és rajongó lelke most már a legtökéletesebb szabadságot élvezi. A mitől megvált, roncsolt porsátorát május 15.-én kisértük ki nagy és őszinte részvéttel a nyugvóhelyére. Sokan szerelték, sok sziv meg is siratja. De ha a szabadságnak, az eszmének szive van, annak most éreznie kell, hogy egyik leghívebb, mindig törhetetlen hivét vészitette el Stromp Lászlóban. Kik a szabadságnak, a gondolat, a lelkiismeret, a tudomány, az egyház, az egyén és a társadalom, a nemzet és az ország szabadságának hivei vagyunk, hajtsuk meg az elismerés zászlaját Stromp László emléke előtt s megkönnyezve korai kimúltát, de meg is nyugodva az isteni gondviselés bölcs intézkedései előtt, őrizzük meg az ő emlékezetét! Raffay Sándor.