Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 5. évfolyam, 1907 (Pozsony)

Raffay Sándor: Stromp László

186 Raffay Sándor. Bár tíz éve volt már a bölcsészeti tanszéken, mégis mindig hűséges maradt régi kedves tárgyához, a történelemhez. Nagy ambícióval vezette a Magyar Protestáns Irodalmi Társaság megbízásából az „Egyháztörténeti Adattár" szerkesztését s valóságos odaadó lelkesedéssel válogatta ki és rendezte sajtó alá a Prónay-riemzetség acsai levéltárában lévő „Egyháztörténeti emlékeket." Hasonlókép nagy kész-* séggel segédkezett Dr. Masznyik Endrének a Luther Társaság megbízásából szerkesztett nagy mű létrehozásában, Dr. Luther Márton iratainak lefordításában és különösen történeti jegyzetekkel való ellátásában. Hasonlókép történeti tárgyú munkái: Somogyi Péter fogsága, II. Pilárik István és Gusztáv Adolf. Még előbbi foglalkozása körébe vág a János-evangéliom világnézete című dolgozata, melyben a modern theologusok nyomán ő is a philonismus termékének tartja a negyedik evangéliomot. Sokszor, igen sokszor vitáztunk vele e miatt és e vitatkozások mindig kedvesek és tanulságosak voltak rám nézve. Neveléstörténeti körbe vágó dolgozatai a Melanchthon ünnep alkalmából irt Praeceptor Germaniae, majd az ezt egy évre követő, s voltakép tanári vizsgálatra készült Apácai Cseri János, mint paedagogus cimű munkája, melyet legjobban szeretett s legértékesebbnek tartott minden munkája közt. Bölcsészeti munkát nem, de bölcsészeti tárgyú értekezést annál többet irt. A Budapesti Szemle, az Athenaeum, a Protestáns Szemle számos, a társadalmi élet, az aesthetika, az erkölcsi életfelfogás vagy a gondolkodás köréből vett érdekes tanulmányát közölte. Ujabban különösen a modern vallásos drámák és a thémákat tárgyaló egyéb színdarabok érdekelték, melyekről részint felolvasásokon, részint tanulmányokban mondotta el nézeteit és olvasásuk közben felmerült gondolatait. Legutolsó bölcsészeti munkáját, melyet a Pozsonyi Toldy-körben a tavaszon tartott szabad előadás után gyorsírói jegyzetből maga irt le, Szaklapunk jelen számában közlöm. Ki gondolta volna, hogy ez a nagy tudásról tanúskodó kis elmefuttatás az ő hattyúdala volt!