Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 5. évfolyam, 1907 (Pozsony)

Raffay Sándor: Stromp László

Stromp László. 185 látszott ki minden szavából, ha harcolt, az elszántságnak adta kétségtelen tanújeleit. Mart, harapott, szétmarcangolt sokszor, de durva, ellenszenves hangba sohse csapott át. Tudományos munkái nem nagy, de szép és gondos alkotások. A sajnos, nagyon is korán és az evangéliomi szellem pótolhatlan kárára megszűnt „Mi Otthonunk"-ban, melyet a szó szoros értelmében bajtársával és hűséges barátjávái, Masznyik Endrével alapított és szerkesztett, majd a „Jó Pásztorban" és az „Evang. Családi Lap"-ban sok kedves, a sziv világából fakadó, vagy tanulságos cikke jelent meg. A népies irodalom terén azonban mindig érezte egy hiányát, a stilus könyedségét. A mily kedvesen tudott elcsevegni, oly nehézkesen tudott irni. Mindjárt beletévedt a bonyolult mondatszerkezetbe. Ezért sokkal értékesebbek az egyháztársadalmi lapokban közzétett fejtegetései, tájékoztató cikkei, melyekben a szőnyegen lévő kérdésekhez mindig elvi szempontból és komoly érveléssel szólt hozzá. Az bizonyos, hogy fejtegetései minden kérdés tárgyalásának a komoly mederben maradását biztosították, de az is bizonyos, hogy éles dialektikája, maró gúnyja nemritkán el is keserítette ellenfeleit. Igy a konfirmandusok oktatásáról, illetőleg a vallástanítás kérdéséről folytatott vitájában de még inkább a theol. intézetek szervezésének a tiszai kerületből megindított és szerencsétlen kézzel intézett ügyében. A magasabb elvi szempontok teljes hiányán megütközött lelke egész kesesűségével küzdött a theologiai tudomány gúzsbakötése ellen. Hányszor kesergett, hányszor remélt, hányszor volt elszánva mindenre, akár végsőre is, míg ez a harc tartott! S csak alig pár hete, hogy az egyetemes felügyelő úr Ő Méltóságával tartott bizalmas értekezleten némileg megnyugodott a theologiai oktatás szabadságáért rajongó lelke. Ő boldog, mert e tekintetben nem csalódik többet, s mert azzal az édes reménységgel zárta le a szemét, hogy intézetünk és családjaink jövőjéről nem kell talán resignációval lemondanunk, azokra is derülnek még szebb napok is Vajha ez a reménysége valóra válnék!