Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 5. évfolyam, 1907 (Pozsony)

Raffay Sándor: Stromp László

184 Raffay Sándor. tekintetbe, hogy a csecsemőket tejjel kell táplálni, s hogy a tudományos kutatások alapján tudományos komoly meggyőződéssé érlelődött igazságok vastag ételet igen sokan nem bírják megemészteni. Mint önálló, szabad egyéniség nem vétte eléggé számba azt a körülményt, hogy az emberek nagyobb része se nem önálló, se nem szabad, se nem egyéniség, hanem olyan, „amilyen a falu." Mint tudós, nem egy téren lépett fel alkotásokkal. A milyen sokoldalú, ép oly szorgalmas és ügyes munkás is volt. Csodálatos gyorsan dolgozott, merész röptű, sokszor kalandos konceptiókkal. Gondolataihoz a formát úgy a szóbeli, mint az irott előadásnál mindig gyorsan, legtöbbször igen szerencsésen is megtalálta. Stilusa azonban nem ritkán beleveszett a németes nehézkességbe. De gondolatainak eredetisége és mindig emelkedett szárnyalása feledtette a forma gyarlóságait. A munkára mindig készen állt. Soha nem húzódott tőle és soha sem kereste a dolog könyebb végét. S a mit elvégzett, az becsületes munka volt. Mint szerkesztő és mint munkatárs, feltétlenül biztos kisegítője volt az esetleg megrekedt szerkesztőségi készletnek. Tudományos, társadalmi, művészeti vagy egyházi közigazgatási kérdés egyformán érdekelte s egyformán hangolta lelkes, őszinte rokonérzésre vagy kérlelhetlen ellenkezésre. Mert bátor volt minden irányú állásfoglalásában. Ellenfélnek ép oly törhetetlen, mint a mily biztos volt barátnak. Nem sokat törődött a harccal, de sohasem kereste. Nem sokat adott mások véleményére, de az elismerést nagyrabecsülte. Meggyőződése volt az egyetlen hatalom, melynek szolgált, lelkiismerete az egyetlen úr, a mely előtt meghajolt. Ez jellemezte tudományos munkálkodásában ép úgy, mint társadalmi szereplésében is. Mindenütt a szabad egyéniség Istentől adott természetes jogainak volt szószólója és megalkuvást nem ismerő példaképe. Mindig elvi alapból megindult állásfoglalását makacsul védte. Éles eszével, eleven szellemével mindig meg tudta találni nemcsak a saját álláspontját erősítő legjobb érveket, hanem ellenfele gyengéit is. Ha fejtegetett, a meggyőződés ereje