Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 5. évfolyam, 1907 (Pozsony)
Raffay Sándor: Stromp László
Stromp László. 183 szemben azokkal, kik e hivatásuknak azzal vélnek megfelelni, hogy az idők folyamán kialakult és megcsontosodott egyházi kerethez és formákhoz tapadva birói széket ülnek az evangélom szelleme által felszabadult lelkek öntudata és szabadsága felett. Stromp soha el nem alkudta, sem elvitatni nem engedte azt a jogát, hogy neki abban a szabadságban, melyre a Krisztus felszabadítói ta, megállani joga van és nem kötelezi le magát többé történeti tekintélyek rabságába. Folyton vitatta, hogy a reformatio nemcsak történeti tény, nemcsak egy korszak messze kiható eseménye, hanem örök folyamat. Jelen és jövő egyaránt, melynek előzménye és kezdete a múltba nyúlik, de vége beláthatlan, mert mindaddig tartania kell, mig csak a legnagyobb eszmét, a vallás eszméjét minden emberitől meg nem szabadítja. Ennek a reformátiónak volt ő lelkes, tudatos híve és harcosa. Ennek a reformátiónak volt ő szószólója, ezért került sokszor szembe a hagyomány, vagy a hagyományon fejlett jelen állapot híveivel, s ezért tetszett némelyeknek úgy, mintha Stromp László rombolni, pusztítani kivánt volna mindent. Pedig semmi egyebet nem akart, mint csak azt, hogy az ember a történetileg jogosult, de mégis csak múlásra rendelt formánál ne ragadjon meg, hanem igyekezzék felismerni a maradandót, az igazságot, az eszmét. Nem akarta ő hitelétől megfosztani a vallást, hanem ép ellenkezőleg, igaz értelmében, végtelen jelentőségében, egyéniségeket képző erejében, felszabadító hatalmában, boldogító fenségében akarta azt a vallásra vágyó lélek elé állítani. A bölcsész higgadt gondolkodásával, szokatlanul sokoldalú tudásának világosságával, kegyes lelkének melegével boncolgatta ő a vallás dolgait, s ha sokszor félreértették, ha még tanítványai sem tudlak behatolni vele együtt eszméinek a közönségestől elütő mélységeibe, hanem megmaradtak a felszínen és hitük lerombolásának nehéz vádjával is illették őt: abban ő kevésbbé volt hibás, mint azok, kik e vádakat ellene emelték, mert nem értették meg, vagy nem akarták megérteni. Ha benne is hibát akarunk keresni, úgy legfölebb abban találhatjuk azt, hogy nem volt mindig elég kíméletes igazságainak hirdetésében, nem vette
