Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 5. évfolyam, 1907 (Pozsony)

Raffay Sándor: Stromp László

182 Raffay Sándor. szaporodó anyagi terheket, feledve mindent, a gyermeki szerető szív indítására futott fel Rozsnyóra, hogy a szeretet szavával megvigasztalja es néhány nehezen nélkülözött forinttal megsegítse öreg édes szülőjét. Általában igen sok volt Strompban a peclus. Hányszor láthattuk templomban, temetésen, vagy valami megható eset láttára, sőt olvasásakor és hallásakor ellágyulni annyira, hogy köny ült ki a szemébe. Együtt érzett a küzdővel, együtt sirt a bánkódóval, együtt ült diadalt az örvendezővel. Mély kedélyű ember volt, nemes, együttérző lélek, a ki tudva soha senkinek keserűséget, vagy szándékos rosszat nem okozott. Még ellenfeleivel szemben is mindig nemes volt. Sokszor támadták őt meg nem értve, sőt rosszakarattal is. De azonnal átlátta éles szemével az indító okot ép úgy, mint a célt is. A tudatlanságot világosítani, a rosszakaratot megszégyeniteni igyekezett. De egyiket se gyűlölte egy pillantig sem. Tisztában volt embereivel. Éles szeme volt. A dolgokat ép úgy, mint az embereket is ritkán ismerte félre. Ezért nem is igen volt elfogult semmiben és senkivel szemben. Hangulatok nem tévesztették meg, de ő sem tévesztett meg soha senkit. Objectivebb embert alig ismertem nálánál. Az igazságot a mint felismerte, meg is mondta mindenkinek leplezetlenül. Kíméletlen ritkán volt, de mert minden következményét levonta álláspontjának, ezért ismerték őt félre némelyek. Sokszor volt szabadszájú is, de legtöbbször inkább csintalanságbői vagy kötekedésből, vagyszellemeskedésből. Általában szerette a vidámságot és gyűlölte a mondvacsinált nagyképű komolykodást, a mivel szemben még a túlzásra is feljogosítva érezte magát. Mint minden egyéniség, ő is érezte szabadságát. Szabad akart maradni minden téren. Mint ember, mint polgár, mint egyháztag, mint tudós. S szabadságát nem általános emberi jogosultságra, hanem az evangélomra alapozta. Ez a szempont adja meg a kulcsát annak, hogy ő, a szabadelvű, sokszor korlátlannak látszó theologus, miért tudott nyugton megmaradni az egyház kebelében. Ő igazi protestánsnak, igazi evangélikusnak tudta magát,