Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 5. évfolyam, 1907 (Pozsony)
Payr Sándor: A pietismus paedagogikája
160 R a ffa y Sándor. mond — pihenő óráikban, sétáik alkalmával, mintegy játszva tanulják meg a gyermekek. (Kurzer u. e. Unterricht 70. I.) A tanitó séta közben mondott el egyes történeteket, ismertette Istennek műveit, a természetet. Néha nyáron valamely orvos növendék egyetemi hallgató „herbatim vezette" a fiukat, hogy a füveket, virágokat megismerjék és gyógyfüveket * keressenek a gyógyszertár számára. Különös tekintettel voltak az árvaházi fiuk jövendő élethivatására. A leendő nyomdászok már a népiskolában tanulták a latin, görög és héber szöveg olvasását, a leendő gyógyszerészek pedig a füvek ismeretében és gyűjtésében gyakorolták magukat. 7. A kézimunka szintén a rendes órarend keretén kívül nyert helyet, de nagy gondot fordítottak reá. A leányok fonni, kötni, varrni tanultak; az árvaházban mostak, vasaltak, a konyhában segédkeztek, sőt fát is vágtak. A fiukat is befogták hozzájuk illő munkára. Mai nap meglepő lehet, hogy a fiuk is rendszeresen tanulták a kapcakötést és foltozó varrást. Külön Strickmeister volt az árvaházban. Francke még jövedelmi forrást is remélt a kötésből, de csalódott. Azért taníttatta a fiukat ily dolgokra is, hogy ne kelljen minden csekélységgel a szabóhoz futniok. 8. Testgyakorlat, rendszeres, nem volt a népiskolában. Francke ismeri ugyan a testi nevelés nagy fontosságát, a testi egészség nagy becsét (Kurzer u. e. Unterricht 69. 1.), de a lelkiekért való nagy buzgalmában nem lett eleget az érdekében. A gyermekek iskolai szünetet egyáltalán nem ismerve igen sokat ültek zárt falak közt, iskolában, templomban. Testi mozgásúi szolgáltak a házi teendők és kézimunkák. Reggel, este, ebéd előtt és után, ha az időjárás megengedte, az intézeti udvarban mozoghattak a tanítók felügyelete alalt; néha hosszabb sétákra is kivezették őket a mezőre. A leányokat az árvaházi anya vezette ki hetenként egyszer egy nem messze levő kertbe. A játékot csak igen korlátoltan, 1713. óta pedig egyáltalán nem engedték meg. Evangeliomi módon akarták meggyőzni az ifjú lelket, hogy a játék hiábavalóság, elidegenít Istentől és kárára van a léleknek. Csalódtak, ha ezt lehetőnek vélték. Lapdajáték, fürdés, korcsolyázás, szánkázás, vásári bódék és komédia házak látogatása, mind ez tiltva volt. Természet' ellenes módon örömtelen világba száműzték a gyermeket. A nagy elhanyagoltság és romlottság s a felette féltett erkölcsi cél e téren megtévesztette, szigorúvá és rideggé tette azt a Francket, akinek különben oly melegen érző szive volt. Comenius világnézete e részben sokkal emelkedettebb. Ő szabad teret engedett a játéknak és az öröm hajlékává tette az iskolát. Francke elemi iskolásai hetenként 42 órán át ültek iskolában. Délelőtt 4 órán, délután 3 órán át naponként. S vasárnapon s egyéb ünnepeken délelőtt és délután ismét az iskolában összegyülekezve mentek a tanitó felügyelete alatt templomba.
