Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 5. évfolyam, 1907 (Pozsony)

Payr Sándor: A pietismus paedagogikája

A pietismus paedagogikája. 159 páratlan ütenyü darabokra. Majd diskant és alt csoportokra osztva két hangon is énekeltek összhangzatosan. Mindegyik szólamot külön gyakorolták be s csak midőn biztosan tudták szerepüket, akkor énekeltek együtt. Ily művésziebb énekelőadásokat a vizsgákon, néha Francke udvarán s egyes ünnepi alkalmakkor tartottak, nagypénteken a passiót énekelték. A gyermekek a karból kiválva egyenként solo is énekeltek, hogy annál bátrabb és biztosabb legyen az éneklésük. Francke szerint a hangjegynek és szövegnek egyszerre való olvasása megnehezíti az éneklést, a gyermek a szöveget olvasva nem nézi a hangjegyet. Azért vagy a szöveget emlékeijók be előre, vagy pedig kezdetben a dallamot csak szöveg nélkül tanulják be s a szöveget csak később énekeljék hozzá, mikor a dallamot már tudják. Az uj dallamokat, melyek az énekeskönyvben meg nem voltak, emlékköny nagyságú u. n. dallamos könyvecskékbe (Arienbuch) kellett szép rendesen beirniok. Ez a szokás a legújabb időkig megvolt a német iskolákban. Világi énekek tanításáról nem szól a tanterv. Az énekeskönyvet naponként elhozták az iskolába. Szokott reggeli énekeik voltak: Ébredj fel szivem s vigadj, Mennynek földnek teremtője, Dicsérlek, Uram, tégedet, Oh te dicső szent háromság stb." Francke kimondott elve volt, hogy Luther és mások régi jó énekei mellett ujakat is kell tanulni. (Ordnung und Lehrart, Richter i. m. 400. 1.) Már a népiskolában is utaltak a zenének a számtannal való összefüggésére, a mi ezen a fokon mindenesetre túlhajtott dolog volt. 6. Közhasznú reális tárgyak. A pietismus is még annyira hatása alatt állott a régi hagyományos rendszernek, hogy e tárgyakat nem is merte a rendes leckeórák közé felvenni. Tehát a reális tárgyakért még közelről sem mert oly nyíltan és erélyesen sikra szállani, mint Comenius, akinek anyanyelvű népiskolájában már rendes kötelező tárgyak voltak: alkotmánytan, gazdaságtan, világtörténet, természetrajz, földrajz, a méréstan gyakorlati alkalmazása és az iparoktatás elemei (Scherer, i. m. 256.). A tervezetben legalább ennyi volt, de kérdés, hogy a valóságban lehetett-e ezt mind már akkor tanítani. Természeti, földrajzi és történelmi tárgyak Francke elemi iskoláiban még nem szerepelnek az elsőrendű, fontosabb tantárgyak sorában. De egész nevelési irányából kifolyólag éreznie kellett ezeknek nagy szükségét is. Maga mondja, hogy annak is, ki tovább nem tanul (középiskolában), ha értelmes, hasznavehető ember akar lenni, ismernie kell a csillagászat, földrajz, physika, a történelem és hazai alkotmány elemeit; kinek-kinek tudnia kell, hogy mint ismerhetjük meg Istent az ő müveiből, mint különböztethetjük meg egyik országot a másiktól, hogyan kell utazni, a szántóföldet felmérni, a naptárt használni stb. Francke a rendes leckeórák során kivül szorított helyet a reális tárgyak számára és mint recreationalis tárgyakat tanította. Ezeket — ugy-