Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 5. évfolyam, 1907 (Pozsony)
Payr Sándor: A pietismus paedagogikája
158 Raffay Sándor. 5. Az éneklés. Ebből Francke többet nyújtott, mint mai népiskoláinknak legnagyobb része. Igaz, hogy kevesebb is volt tantárgyainak a száma Az énektanításra vonatkozó részletes utasításain meglátszik, hogy alapos, gyakorlott zenésztől vette át azokat, t. i. vejétől Freylinghausentől. A kisebb gyermekek az énekórákon hallgatva csendben ültek. A leányok is csak az egyszerű choráldallamokat tanulták meg hallás után, de a fiuknak már a hangjegyeket is meg kellett ismerniük s ezek szerint énekeltek nemcsak chorálokat, hanem élénkebb és változatosabb ritmusú dallamokat is, u. n. áriákat. Halléban ugyanis az u. n. Geistreiches Gesangbuch 1698 óta hangjegyekkel volt ellátva. Ireylighausen ezt 1704-ben bővített szöveggel és uj dallamoknak, az u. n. hallei melódiáknak hangjegyeivel megtoldva adta ki. Ily formában az énekeskönyv 8 év alatt 7 új kiadásban jelent meg. Ε melódiák ellen is nagy volt az orthodox Wittenberg kifogása, azt mondván, hogy világias jellegűek, nincs meg bennük a kellő gravitás. S. ebben igaza is volt. A pietista, kegyes Halle praktikus irányánál fogva, melylyel mindenben az élethez alkalmazkodott, az egyházi zenében a divatos világi operák és áriák modorát utánozta. Sűrűen használt pontozott hangjegyeket és szerette a dactilus lábakra mért % ütenyt. Igy az egyházi ének is a tánczene felé közeledett. S a pietisták ellenségei gúnyolódva szóltak az ugrándozó, galans hallei melódiákról. (Koch, Gesch. des Kirchenliedes V. 584. 1.) Haliénak ez a reformja tényleg rosszúl sikerült. Nem jól számítottak és rossz ízlés vezette őket, midőn azt hitték, hogy a szent ének is a divatos zene után indulhat. Vallásos szövegre és templomi közénekre az áriaszerű ritmikus dallamok nem alkalmasak. Ez a tarkább — mint Francke mondja — figurális éneklési mód tette szükségessé a behatóbb zenei oktatást már a népiskolában. Az idevonatkozó utasítások nagy haladást jeleznek e téren és oly jók, hogy ma is megállják helyüket. A hangjegyek neveinek betanulása után elsőben a felfelé és lefelé menő hanglépcsőket énekelték a gyermekek egyenlő időméretű egész hangjegyekben a tanítónak fuvola vagy lantjáték kíséretével. Majd a félhangok és nagyobb hangközök eltalálásában gyakorolták magukat. Csakhamar azután egyszerű choráldallamokat is énekeltek hangjegyekről, előbb ismerteket, azután ismeretleneket. Igy nyomban meggyőződhettek a hangjegyek hasznáról. Óva int Francke, illetve Freylinghausen, hogy zene elméletből egyszerre sokat ne adjunk, a gyermeket túlterhelve a dolgot meg ne unassuk, hanem a mit tanult, annak vegye is hasznát azonnal. Az üteny nemeit és a hangjegyek különböző időméreteit csak akkor tanulja meg a gyermek, mikor már a változatosabb áriák éneklésére haladhalnak elő. Itt is a páros számú ütenyekkel kezdjék a gyakorlatot s csak azután térjenek át a 3/ l és más
