Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 5. évfolyam, 1907 (Pozsony)
Payr Sándor: A pietismus paedagogikája
A pietismus paedagogikája. 143 nem hangsúlyozta s a nevelésnél senki nem méltatta annyira, mint ők. Spener még a főiskolai theologiai oktatásról is azt mondja: „Mivel a theologia habitus pradicus és nem pusztán tudomány, azért nem is elégséges a puszta tanulás és elmélet, hanem szükségesek az exercitiumok is. Alkalmat kell adni az ifjaknak olyan cselekvények végezésére, a milyenek a lelkészi hivatalban várakoznak reájuk; tanítsák a tudatlanokat, vigasztalják a betegeket és főként a predikálásban gyakorolják magukat (Pia desid. 144 és 149. 1.). Ezt a gyakorlati szempontot, az élet számára való nevelést még több figyelemre méltatja Francke. Neveléstani művét is már cime szerint e két részre osztja: miként kell a gyermekeket 1. igaz kegyességre 2. keresztyén okosságra nevelni. Ez utóbbi részben épen arról szól, hogy miként lehet a kegyességet e világban megőrizni és az életben gyakorlati téren okosan használni. Több bibliai helyre hivatkozva hangsúlyozza, hogy mily szükséges az életben az okosság: „Legyetek okosak mint a kígyók és szelídek, mint a galambok" (Máté 10,„És dicséré az Úr a hamis sáfárt, hogy eszesen cselekedett volna; mert e világnak fiai eszesebbek a világosságnak fiainál az ő nemek szerint" Luk. 16, 8. Ez az okosság megköveteli a világnak ismeretét. Tehát a kegyességet tapasztalatokkal, reális ismeretekkel kell párosítani. Francke szerint két forrása van az okosságnak: a tudomány és a tapasztalat. Azért kell a gyermekeket korán a megfigyelésre és gondolkodásra szoktatni (Kurz. u. einf. Unterricht 4. 21. és 22. §.). De habár így a nevelést szorosan az életre alkalmazzák és gyakorlati embereket akarnak nevelni, azért az utilitarismus veszedelmébe, a mely pedig Comeniusnál is nagyon ott kisért, nem esnek. Francke megkívánja és szükségesnek tartja, hogy a gyermekeket gyakran emlékeztessék a nevelés fő céljára. Jól a szivükbe kell vésni, hogy a mit a nevelők velők tesznek, az mind az élő Istennek dicsőségére történik s ennél fogva ők is Pál apostol amaz intéséhez tartsák magukat: Akár esztek, akár isztok, akár mit cselekesztek, mindeneket az Isten dicsőségére míveljetek I. Kor. 10, 3 !. (I· m. 8. §.). Nem helyesli Francke — és ebben eltér Comeniustól — hogy az ifjúság elé, ennek buzdítása végett különféle mellékes célokat állítanak, ilyen formán például: tanuljatok, hogy egykor kancellárok, doktorok lehessetek, hogy előkelő, tekintélyes állásra jussatok a világban, hogy kenyereteket megkereshessétek, meggazdagodhassatok és jó napokat láthassatok stb. Ha így beszélnek a nevelők, akkor az ifjúság a fő célt hamar szem elöl téveszti és ilyen Ízléstelen mellékcélt választ annak helyébe. Az emberi sziv a nélkül is igen hajlandó önmagát bálványozni s azok közé sűlyedni, a kiknek hasuk az ő istenük. Ily mellékes célok hangoztatása hiúságot, fösvénységet és irigységet ébreszt a szivekben (i. m. 2. §.). Isten országa az ily önző nevelési célokat nem tűri.
