Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 5. évfolyam, 1907 (Pozsony)
Payr Sándor: A pietismus paedagogikája
142 R a ffa y Sándor. kiemeli mellette az értelmi nevelés becsét is, azt mondván, hogy az értelemnek is üdvös tanokat kell elsajátítania, hogy az akarat kényszerítés nélkül engedelmeskedjék (U. o. 3. §.). Az ismeretnek és akaratnak ezt a viszonyát hangsúlyozza már Spener is. Ő a szorgalmas vallástanitással e kérdésre akart gyakorlati választ adni: Wie bringen wir den Kopf in das Herz? S már kegyes óhajtásaiban is kimondja: arra kell az embereket tanítani és szoktatni, hogy elhigyjék, hogy a keresztyénségben a tudás még egyáltalán nem elégséges hanem sokkal inkább a gyakorlásban (praxis) áll az. Idézi Ján. 13, 1 7 versét: Ha ezeket tudjátok, r boldogok lesztek, ha cselekeszitek azokat. (Pia desid. 110. 1.). És mily nyomatékkal fejezi ki ugyan e gondolatot Francke! „Egy szemernyi élő hit — ugy mond — többet ér, mint puszta történeti ismeretből egy egész mázsa és egy cseppnyi igaz szeretet többet ér, mind minden titkok tudásának egész tengere. (Idea stud. theol. 53. 1.). Ugyancsak e viszonyra vonatkozólag mondja Spener: „Qui proficit in litteris et deficit in moribus, plus deficit, quam proficit. (Pia desid. 129. 1.). Ezért helyezett oly kiváló súlyt a pietismus a hittan mellett az erkölcstanra. Igy akarta az orthodoxismusnak amaz ismert hiányát és egyoldalúságát, mely szerint csak az ismeretre és az értelem fejlesztésére fordított minden gondot, pótolni. Az orthodoxismus képviselői a maguk igazhitűségében elbizakodva erkölcsi téren a legnagyobb szabadságot engedték meg. Szinte tüntetőleg vettek részt a világi élvezetekben még a lelkészek is. Lipcsében pl. az orthodoxia szinte tüntetve engedte meg a nyilvános helyen való táncot és az akkor még nem annyira általános dohányzást. A pietismus tiltotta ezeket s az ellenkező túlzásba esett, midőn a játékot időpazarlásnak mondotta s a sétálást is csak akkor engedte meg, ha tanulással és épüléssel volt összekötve. Az erkölcsi nevelésnek eme nagyrabecsüléséből szükségképen következett a pietismus nevelésének gyakorlati iránya. Isten országa számára nevelvén, Spener és Francke a menny mellett a földet sem feledi el. A pietismus egyik megkülönböztető sajátsága, hogy a keresztyénséget gyakorlativá, a kegyességet gyümölcsözővé tette. A mire főgondot fordítanak, az a praxis pietatis. Az élet számára gyakorlati férfiakat neveltek. A reális tantárgyaknak helyet adtak iskoláikban. Tanintézeteik különböző irányúak voltak a különös gyakorlati cél szerint, a melyre a különböző sorsú és tehetségű gyermekeket neveltek. Habár a vallási tárgyakra szenteltek legtöbb, a mai kor Ítélete szerint túlságos sok időt, nevelésük az akkori időkhöz képest még sem volt ósdi, hanem reális irányú modern nevelés. Megértették a kor szükségleteit s nevelésüket ezekhez szabták. Iskoláik e részben előnyösen ütöttek el úgy az egyoldalú orthodox evang. tanintézetektől, mint a latin nyelven tengődő jezsuiták nevelésétől. A keresztyénségnek gyakorlati oldalát a pietisták előtt senki
