Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 5. évfolyam, 1907 (Pozsony)
Marton Lajos: Magnus Aurelius Cassiodorius isagogikai gyűjteménye. Tyconius: Liber de Septem regulis
118 Marton Lajos. szabály. Például hozza fel a Luk. 17, 29—s2"t> hol az Úr Sodorna pusztulásához hasonlítja a parúsia napját s ehhez kapcsolja intését, hogy azon a napon senki se igyekezzek vagyonát menteni s gondoljanak Lót feleségére. JECz utóbbi vers a 29.-ben idézett történetre utal vissza. Az Úr ez intésében így recapitulál: illa liora (id est, tempore,) de ezalatt nem épen megjelenése időpontját, hanem az azt megelőző időt kell érteni. „Eadem quidem hora, sed in qua parte horae, ratione agnoscitur". Ez példának elég hományos. Egészítsük ki az Augustinusnál felhozottak közül egy világosabbal. A Gen. 2, 8_ 1 5. először az Éden-kert plántálásáról s az embernek beléhelyezóséről szól röviden. Aztán mondja el annak a kertnek mindenféle fával, (az élet ós tudás fájával is), folyókkal, aranynyal, drágakövekkel való felékesítését, végül ismét az ember belóhelyezósét. Itt első tekintetre észrevehető a recapitulatio. Ez van a Gen. 11, ,_ 9-ben is a 2ο· 3i· 32-"höz viszonyítva, mert csak a bábeli eset következtében történik meg az elszéledés s állnak elő a nyelvek. Ilyen eset sok van a bibliában, azért e szabály jól alkalmazva csakugyan helyes és szükséges. A VII. regula De diabolo et corpore eias cimet visel, tehát megfelel az I.-nek (De Domino et corpore eius) A mint ugyanis Krisztus az egyház feje, mely neki teste s igy ő vele örök dicsőségben uralkodik, úgy az ördög az istentelenek feje, ezek képezik az ő testét s vele együtt mennek az örök büntetésre. Az átmenet a fejről a testre itt épen azon ratio szerint ismerhető fel, mint amott. Mikor u. i. egy és ugyanazon személyről szól az irás, a ratio dönti el, mi vonatkozik a fejre, mi a testre. A mit az ördögre mond az irás, gyakran nem ő rá magára, hanem inkább az ő testére vonatkozik, (synekdoche), melyhez nemcsak azok tartoznak, kik határozottan az egyházon kivül állanak, hanem olyanok is, kik ideiglenesen az egyházban vannak, mig meghalnak, vagy polyvakónt a szórólapáttal elválasztatnak a gabonától. Például hozza fel Esaiás 14, i 2-2r et ,> melyben a próféta jós lelke már látja a babyloni hatalom bukását s Izrael szabadulását. írónk pedig a babyloni hatalomban az ördög (Lucifer) képviseletét ós bűnhődését látja. Ez a birodalom királyával együtt az ördög teste. Együtt képeznek egy egészet. Erre vonatkozik a 12. v.-ben az égből való leesés, mig a leveretés inkább a testre. Az ég az ekklesia. A 13. v. tartalmát az ördög igéri magának. A magas hegy, az ő testet jelképezi, ez az északi hegy, vagy a Seir. Az Úr teste, az ekklesia is hegyen lakik, de a déli hegyen, vagy a Sionon. Dél tehát az Úr része, (Énekek-én. 1, e.) észak pedig az ördögé, (Jóel 2, 2 0.) de mindegyik kiterjed az egész világra. A 14. 15. az ördögre vonatkozik, a 16 az egész testre, királyra ós népére, a 17. a
