Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 5. évfolyam, 1907 (Pozsony)

Tüdős István dr.: Keresztelő János

Keresztelő János. 107 hirdet, t. i. hogy valami has-beszélő volt az égi szózat hallalója? . . . És a szózat egyenlő-e mindenütt, minden feljegyzésben? Ezt az utolsó kérdést lássuk előbb, hogy úgy szóljunk a többiről ! Máténál az égi szózat ez : ονιός εστίν ό ν'ιός μον ο αγαπητός, έν φ ευδόκησα, — azaz: ez az én szerelmes fiam, a kiben meg­engeszteltettem. (3 1 7). Márk az égi szózatot igy örökíti meg: -ΐ εΐ ό νιός μον ό αγαπητός, εν φ ευδόκησα, — vagyis: Te vagy az én szerelmes fiam, a kiben megengeszteltettem. (l n). Lukács igy jegyzi fel: 2υ el ό ι'ιός μον ό αγαπητός, ίν σοι ηνδοκησα . . . azaz: Te vagy az én szerelmes fiam, a kiben nekem kedvem vagyon Az egyenlőség megvan, mert a kifejezésbeli változás szót sem érdemel, lényeget nem érintvén, — tehát a szózat szavainak azonsága a valótlanság megállapításához alapúi nem szolgál. S ha az azonosság megvan a szózatban, magának a szózatnak való­ságát mitől kell függővé tenni? Talán a lehetőségtől, mint az ég megnyilatkozást? Vájjon a prófétáknak adott, a velük közölt isteni szózat valóság-e? ... Ha igen, — aminthogy a modern lélektani törvények szerint is: igen, akkor a Krisztus Jézusnak adott égi s isteni szózat is valóság, — ha pedig a prófétáknak adott égi szózat hiábavalóság s ezzel romba dől minden, ami a prófétis­musban több, mint közönséges dolog: akkor az evangéliomokban foglaltak annál inkább igazságok, mert az ég és a föld elmúlnak, de az Urnák beszédi soha el nem múlnak! Jézust megkeresztelte Keresztelő János a Jordán vizében, (hogy Bethabarában-é, a Jordánon túl, amint a János ev. 1, 28 _kan van feljegyezve, — vagy más helyen ? . . . a történeti igazságot nem érinti), — megkeresztelte a megtérésnek keresztségére, nem azért mert Jézusnak erre szüksége volt, hanem azért, mert ez hozzá illett az igazság teljességéhez, amelynek betöltésére küldetett s egyszersmind ez a keresztelési tény adta meg a mennyeknek ország, eljövetelének tökéletes bizonyságát, mert az ég is meg­nyilatkozott, az Istennek lelke is leszállott s az égi szózat is hangzott: ez az én szerelmes fiam, akiben én megengeszteltettem !... íme a Jézus és Keresztelő János közötti viszonynak egész történeti valósága, igazsága, jelentősége és fontossága, amelyhez csupán az tartozik még, hogy Jézus tett-e bizonyságot Keresztelő János világtörténeti szereplése s hivatása mellett? Ezzel is végezzünk, mert a kép teljességéhez, a történet igaz­ságához hozzátartozik s attól nem maradhat, abból nem hiányoz­hatik. De ezt már azzal kapcsolatban végezzük el, ami a próféta működésének eredményéről szóló számadásunkban foglal helyet, mert ennek mindenek fölött ott van helye, ahol a hatást és ered­eredményt állapítjuk meg. Dr. Tüdős István.

Next

/
Oldalképek
Tartalom