Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 4. évfolyam, 1906 (Pozsony)

Mayer Endre: A történeti kritikai theologiai irány

68 Mayer Endi

e. olyan harczok voltak azok, a minőket a tübingai iskola feltételez s Harsányi kimagyaráz. A galatiai levél tényleg szól Pál apostolnak oly ellenségeiről, a kik az általa megtérített s az ő evangéliomi hirdetését követő keresztyéneket tőle elfordították s a körülinetélkedés felvételére szorították. De hogy ezek az ellenségei Péterék lettek volna személyesen, az éppen hogy ki van zárva a galatiai levélnek 2, 1—10-ben foglaltak által. Ε versek szerint az apostol Barnabással s Titusszal Jeruzsálembe ment az u. n. apostoli konventre, hogy az ősapostolok által eldöntesse a kérdést, vájjon a pogányokból lett keresztyénekre kötelező-e az ószöv. törvénynek zsidó megtartása, kötelezők-e a körülmetélkedés, étkezési ceremoniális szabályok s más előírások, vagy nem? Saját elbeszélése szerint a három oszlopos, Jakab, Péter és János testvéri szeretettel fogadták őt és Barnabást s apostoli minőségének elismeréséül jobbot nyújtottak neki, Pál apostol evangeliomát helyesnek fogadták el, nem adtak hozzá semmit sem, nem kötelezték semmire, csak a jeruzsálemi szegényekről való gondoskodásra és a vele megjelent Títust, habár pogány volt, nem metéltették körül, a mi bizonyságul szolgál az oszloposok szabadabb felfogására nézve. Ugyanazok az apostolok, akik az 52 év körül Pál apostolt igy fogadták, a Harsányi magyarázata szerint Galatiában, Korinthusban s egyéb páli gyülekezetekben ellene dolgoztak s a leggaládabb módon gyalázták volna. Ugyan micsoda jellemű embereknek kellene tartanunk mind a hármat? Ezek lettek volna a keresztyénség zászlóvivői? De nemcsak ez, hanem milyen letéteményesei ők Krisztus evangéliumának ? Vagy azt tanította Krisztus, hogy az Isten országa minden embernek szól s tagja lehet minden ember tekintet nélkül arra, hogy körülmetéltetett-e vagy nem ? Vagy azt tanította, hogy δ csak a zsidók megváltatására jött s ha valaki a zsidókon kívül is megváltatni akar, legyen zsidóvá? Ha az áll, akkor csúf árulást követtek el az urok és mesterök ellen, a mikor nagyképűsködve Pált elismerték apostolnak, háta megett, suttyomban meg minden lehetőt megtesznek tönkre tételére. Ha a második eset áll, akkor elvtagadók, mert a Krisztus tanításával ellenkező elveket fogadnak el helyeseknek. A ki ilyenekül tudja ezeket az „oszloposokat-' elképzelni, biz én annak gusztusát s álláspontját nem oszthatom. Ámde a szöveg nem is szól arról, hogy a csábítók Péter vagy más apostol emberei lettek volna, hanem hamis, álatyafiaknak tartja őket, a minők Jeruzsálemben is voltak, akik a magok szakállára az apostolok tudtán kivül dolgoztak a páli felfogás ellen s Títust körülmetéltetni szerették volna. Ily fajta atyafiak garázdálkodtak az apostol gyüleke-