Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 4. évfolyam, 1906 (Pozsony)

Mayer Endre: A történeti kritikai theologiai irány

62 Mayer Endre. melyeket Pál egyébként nem támadott a zsidókeresztyéneknél. S minthogy Ritschl felfogása nem áll egyedül, hanem követi a ritschlianusok nagy tábora (természetesen itt is vannak a részletekben eltérések az egyesek között) s a tübingaiak közül is sokan, ez okból joggal mondhattam, hogy aBaur-féle theoria már fel van adva. Ha ennek daczára Harsányi 96 olyan theol. tanárról tud, a ki a szabadelvű irányban működik s 79 olyanról, a ki conversativ, ez onnan ered, mivel nem tud különbséget tenni a tübingai iskola még élő hivei között és a ritschlianusok (ujabb szabadelvűek) között, hanem egy táborrá forrasztja, valamint a conservativeket egy táborba hajtja, holott itt is különböző árnyalatok észlelhetők. Abban teljesen igazat adok Harsányinak, „hogy korunk legkiválóbb theologusai, úgyszólván mind a történeti kritikai irány hivei s hogy a kézzel fogható positiv eredményekhez a legbiztosabban a történeti theol. irány alapelvei és módszerei segélyével lehet eljutni" s abban is igaza van, hogy a theologia, ha tudomány, ugyanazon tudományos eszközökkel ós módszerekkel kell, hogy operáljon, a melyekkel a többi tudományok. Itt azonban figyelmébe ajánlom Weizsäcker, Hilgenfeld sat. általa felemiitett s liberálisoknak nevezett irókon ki ν ül Zahnt is, hogy lássa mikópen lehet más eredményre jutni a történeti emlékek s adatoknak ugyancsak történetkritikai bírálata alapján, ajánlom Harnacknak „Altchristliche Literaturgeschichte" czimű munkáját, hogy Zahnnal összehasonlítva láthassa, mily messze került a theol. tudomány Baurnak theoriájától s minő elvek szerint lehet most a Baurónál igazságosabb kritikát mondani. Mig régebben Jézus személye teljesen háttérbe szorult a paulinismus s a többi irányoknak tanulmányozása mellett, addig most épen a Megváltó személyének s tanításának megismerése a főczél (1. Harnack, Das Wesen des Christenthums. Ο. Holtzman: Leben Jesu). így van az rendén; előbb ismernünk kell a közös alapot, a kiindulási pontot s csak azután kutathatjuk, a kiindulási pontból kifejlődött keresztyén árnyalatokat s végül az őskatholicismust. II. Harsányinak ama vádjára, mely 2. tévedésemet foglalná magában, röviden fogok válaszolni, mert midőn rémképeket látva fiatalos túlbuzgóságában személyeskedik, ón sem korom, sem állásom, sem meggyőződésem miatt nem léphetek hasonló térre. Csupán néhány észrevételt akarok hát tenni. Először is azt, hogy Baurt és a tübingai iskolát nem azért tartják tendentiosusnak, mert az e táborba tartozó összes tudósok talán nem az igazság kiderítésére törekednének s