Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 4. évfolyam, 1906 (Pozsony)

Mayer Endre: A történeti kritikai theologiai irány

A történeti kritikai theologiai irány. 63 tudva akarva, tehát rossz hiszeműleg bírálták volna el az újszövetségi iratokat, hanem azért, mivel azokból az iratokból bizonyos pártok tendentiosus nézetét vélték kiolvashatni s mivel az egyszer felállított Baur-féle theoriát rendithetetlen igazságnak vették s azt minden áron, de meggyőződésszerfien védelmezték s igazolták. Hogy egyesek túlbuzgóságukban valóban tendentiosusokká lettek, az a tudományos vitatkozás s kutatás természetében rejlik. A czélzatosságot a tiibingai iskolára nem én sütöttem reá, a felelősség nem engem terhel, hanem rásütötték a német theologusok, őket terheli a felelősség, csekélységemet csupán annyiban, a mennyiben én is átvettem ezt a jelzőt, mint olyat, a mely ráillik ezen theologiai irányra. Ámde én nemcsak a tiibingai iskoláról s a liberálisokról hiszem, hogy az igazság kiderítésére törekedtek, hogy kritikájukban az igazság szeretete vezérelte, hanem feltételezem ezt minden tudósról, minden képzett theologusról, mert hiszen e nélkül egész munkájuk értelmetlen és értéktelen. A mint felteszem Reimarusró), Straussról ós Renanról is, hogy meggyőződésük szerint irták meg Jézus életét s az igazságot keresték műveikkel, épúgy felteszem Lange, Laino s a legszélsőbb orthodox táborba tartozó összes theologusokról is, hogy az igazságot keresték s csak azt fogom rólok — kritikailag vizsgálva őket — mondani, hogy különös igazság az, a melynek szolgálatába szegődtek és sajátságos gondolkodásmód az, a mely őket ilyen igazsághoz vezette. S azt hiszem, hogy Harsányi is tisztelettel és elismeréssel adózik egy Schleiermachernek, Delitzschnek, Luthardtnak, Ritschlnek és sok más hires theologusnak, jóllehet táborukba nem tartozik, mert tisztelettel tartozunk a nagy szellemeknek s tudósoknak még akkor is, ha nézeteiket nem osztjuk. S ha megjegyzéseimet nem sanda gyanús szemekkel olvasta volna, kivehette volna azt is, hogy az ö nézetét is kellő tiszteletben tartom, jóllehet azt nem osztom s jóllehet koránál és tudományánál fogva, no meg czikkeinek hangjánál fogva talán kevesebb tiszteletre tarthatna számot. Nem maga az igazság, a melynek keresése minden becsületes tudósnak s a közért élő embernek első s legnagyobb kötelessége, nem is az igazság szeretete, vagy nem szeretete választja el egymástól az egyes theologiai irányokhoz tartozó tudósokat s osztja különböző táborokba, hanem az, hogy az igazságról kinek-kinek más a felfogása s mindegyik azt hiszi, hogy az ő felfogása megokoltabb, a tényekben megfelelőbb ós jobb. A rabies theologorumnak is itt keresendő az alapja. Másodszor meg kell magyaráznom azt, hogy miért tartom Harsányi kritikáját tendentiosusnak, s miért ajánlom