Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 4. évfolyam, 1906 (Pozsony)
Mayer Endre: A történeti kritikai theologiai irány
A történeti kritikai theologiai irány. 61 közötti közösség csupán a pogánykeresztyéneknek a zsidókeresztyének iránt tanúsított jótékonysága áital tartatott fenn" (Ritsehl: Entstehung d. altkath. Kirche 21. oldal). Mind a két iránynak egy közös alapja volt, Jézus s az ő evangéliuma s miként Pál apostol, akként az ősapostolok is a Jézus Krisztusban való hitet tették a ker. egyházba való belépésnek előföltételévé, de mig az ősapostolok szerint az egész zsidó nép hivatalos a keresztyénségbe s ez okból működésük czélja a zsidó népnek, mint nemzetnek megtartása az Isten országa érdekében s más népek megtérítésével nem törődnek, addig Pál habár nem tagadta a zsidó népnek ily értelmű hivatását (Róm. 9—11), még sem ragaszkodott nemzetéhez, hanem elment a pogányok közé s azok között hirdetve az evangéliumot számos gyülekezetet alapított pogányokból, a kiktől nem követelte a körülmetélést és a zsidó törvények megtartását. Az apostolok azonban és a hivők felfogása nem mindenben egyezett s miként a paulinista irányú keresztyének között akadtak, a kik a páli liberalismust szélsőségig túlozták, ép ugy voltak a zsidó keresztyének között is sokan, akik elitélték a paulinismust s minden lehetőt elkövettek, hogy Péter, Jakab vagy esetleg más apostol nevére való hivatkozással, ártalmára legyenek Pálnak. Minél nagyobb sikereket tudott felmutatni Pál, annál nagyobb ellenszenvvel s dühvel támadtak reá zsidóskodó ellenfelei, akik mellé hihetőleg helyenként a zsidók is csatlakoztak. Máskent nem képzelhető az első keresztyének állapota, mint forrásban levő régi és új fogalmakkal küzködő s a gyakorlati életben következetlen viselkedésű tömegnek átgyúródása egy tisztább keresztyén világnézet s erkölcsi élet felé. Helyesen mondja ez okból Ritschl, hogy nem két, hanem több párt is létezett az első ker. egyházban. Az apostoli konvent határozatai hitelesek, Pál apostol e határozatokhoz tartotta magát annak daczára, hogy sehol sem állítja, mintha arra kötelezte volna magát. Az újszövetségi iratok nem tendentiosus művek, amelyek csupán egyes pártok nézeteit képviselnék, hanem szavahihető férfiaknak saját meggyőződését kifejező irodalmi termékei. Jóval korábban keletkeztek s nem nélkülözik annyira az apostoli eredetet. Az őskath. egyház nem akként alakult, hogy a zsidókeresztyén ellenséges indulatú párt egyes túlzott nézetek feladásával felszívta a pogány keresztyénséget, hanem ellenkezőleg a sokkal nagyobb számú s virágzó pogánykeresztyénség képezte a zömét s hogy zsidós színezetűvé vált, annak oka abban rejlik, hogy felszívta a zsidókeresztyénség legnagyobb részét s mint epigon Pálnak nagyszabású elveit nem tudta a gyakorlatban másként érvényesíteni, mint egyes zsidóskodó szabályok s ceremóniák betartásával,
