Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 4. évfolyam, 1906 (Pozsony)

Mayer Endre: A történeti kritikai theologiai irány

60 Mayer Endi

e. nem egyéb, mint a pogány keresztyénségen diadalmaskodott zsidőkeresztyénsóg, a mely csak egyes dolgokban engedett a pogány keresztyénségnek. Ez rövid vonásokban a Baur-féle tübingai iskolának theoriája, a melyről állítottam, hogy az már feladott álláspont, a melyet kevesen foglalnak el. Már Baurnak tanítványai észrevették a theoriának merevségét, a mely különösen abban nyilatkozott meg, hogy az újszövetségi iratokat mint valami skatulyákba helyezte el a felállított Schema egyes osztályaiba, s igyekeztek azon enyhíteni. Látták, hogy a két párt között Jézus és az δ evangeliuma teljesen elveszett, s a mennyiben Pált kellett Krisztus jobbik apostolának tekinteni, megmagyarázhatatlan maradt, hogy a kik Jézus közvetlen tanítványai voltak, azok legalább is alaposan félreértették az Urat. Ha minden egyes irat valamely pártnak szolgálatában áll s bizonyos czélzatossággal van írva, akkor a tiszta szinigazságot hiába keressük bennök, s igy csak egy lépést kell tennünk Strauss felé, s a történeti kritika eredménye az, hogy nincs történet, csak mese s tendentiosus kiszinezése egyes történeti adatoknak, a hová nem egy író tényleg került is. Harsányi csekély jelentőségűnek tartja azt, hogy Baurnak egyes tanítványai sok tekintetben eltértek mesterük felfogásától, pedig az kiváló fontossággal bir, mert sok tekintetben módosítja, sőt megdönti a Baur-féle theoriát. Iskolájának egyes legkiválóbb emberei igen fontos részletkérdésekben tértek el. Nem szólva a Filemonhoz irt levélről, a melyet általában pálinak lehet venni, hitelesnek vették az első thessalonikai levelet (Lipsius, Hilgenfeld, Plleiderer, Hausrath), mig a másodikban eredeti páli elemeket fedeztek fel, továbbá a fllippibeliekhez írottat (Hilgenfeld, Schenkel, Weizsäcker, Mangold, Paul Schmidt sat.), a melynek christologiája jóval fejlettebb, mint a 4 nagy levél, sőt még az efezusi és kolossai leveleket is hajlandók egyesek az apostoliak közé venni (Reuss, Schenkel). Hasonló ingadozásokat s engedményeket tapasztalunk a Cselekedetek könyvénél, a synoptikus ev.-oknál és egyes katholikus leveleknél. Ebből természetesen folyik az egész theoriának nemcsak módosítása, hanem feladása is, a mit Ritschl göttingai tanár az újabb theologiai iránynak, a moráltheologiának megindítója »Die Entstehung der altkatholischen Kirche« cz. művének 2. kiadásában részletesen s nagy theologiai készültséggel megokolva találunk. Ritschl felfogása szerint a zsidókeresztyén és pogánykeresztyén irány között nem voltak oly mélyreható elvi differencziák, mint a minőket Baur megállapított, a ki szerint „Pál és az ősapostolok közötti ellentétben kétféle evangélium létezik s a két irány