Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 4. évfolyam, 1906 (Pozsony)
Raffay Sándor: Mária születése
300 Raffay Sándor. 7. fejezet. Az Úrnak szííze pedig kora előhaladtával az erényekben is gyarapodott és a zsoltáriró szerint 1) apa ós anya elhagyták, az Úr azonban felkarolta őt. Ugyanis naponként angyalok táplálták őt, naponként isteni jelenésben részesült, a mely őt minden rossztól megóvta s minden jóban bővelkedővé tette. Igy a tizennegyedik évéig jutott, hogy nemcsak a gonoszok nem tudtak róla semmi megrovásra méltót, hanem a jók is mind, a kik ismerték, életét ós beszédét csodálatraméltónak ítélték. Akkor a főpap nyilvánosan kihirdette, hogy azok a szüzek, kik a templomban nyilvánosan neveltettek ós a megfelelő kort betöltötték, menjenek haza és a nép szokásának és koruk érettségének megfelelően kössenek házasságot. Midőn e rendeletnek a többiek készséggel engedelmeskedtek, egyedül csak a,z Úr szüze, Mária, felelte, hogy ő ezt nem teheti, mondván, hogy úgy ő, mint szülei az Úr szolgálatára kötelezvók s hozzá még ő az Úrnak szüzességet is fogadott, a mit soha férfi ismerésével megtörni nem akar. A főpap sarokba szorult, mert sem azt nem hihette, hogy egy fogadalom az irás ellenére, a mely azt mondja: „Fogadtátok, tartsátok", megtörhető, sem a népnek ismeretlen szokást bevezetni nem merészelt : azért megparancsolta, hogy a közelgő ünnepekre Jeruzsálemből és a környékből minden főpap jöjjön be, a kiknek tanácsa alapján kiderüljön, hogy ilyen kétes dolgokban mi a teendő. Mikor ez megtörtónt, mindenkinek tetszett, hogy e dologra nézve az Úr kérdeztessék meg. S mialatt mind imádságba merültek, a lőpap elvonult, hogy szokás szerint megkérdezze az Urat. s) Kevés vártatva mindnyájuk hallatára szózat támadt a jövendölés ős kegyelem helyéről, ') Itt bizonyosan Zsolt. 27 1 0-re utal a szerző. Alább Jésaiásra is hivatkozik és pedig llj-j-re. Ebből is láthatjuk, hogy e munka már ótestámentomi utalásokkal igyekezett elbeszélésének egyes adatait támogatni, s igy nem az egyszerű népies hagyomány lerakódásának, hanem a tudatos és tervszerű legenda-faragás egyik példányának kell tekintenünk. Az idézet szó szerint a Vulgátából van véve, s igy 400 előtt e mű nem keletkezhetett. ') Célzás arra. hogy a főpap a szentek szentébe ment, a hova csakis neki volt szabad belépnie. Csak az a baj, hogy a szerző megfeledkezik arról, hogy a főpap is csak egyetlen egyszer ment be évenként a szentek szentébe,
