Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 4. évfolyam, 1906 (Pozsony)
Marton Lajos: Magnus Aurelius Cassiodorus Senator isagogikai gyűjteménye
282 M arton Lajos. len marad. Azután emliti a kath. magisterek alapvető műveit, melyekben a leghomályosabb kérdéseket oldják meg. Ötödször a különböző atyák egyes iratait és leveleit, (lásd a 15. cap. végén is!) melyekben alkalmilag kielégítő magyarázatok találhatók. Postremo collocutio peritissimorum seniorum crebrius appetatur. Különösen a rendszeres kommentárok tetszenek neki s maga is irt ós Íratott ilyeneket. Ebben is igazat ad neki a mai kor. Ezek között is első sorban a latin nyelvűeket ajánlja. „Nos potius Latinos scriptores .... sectemur, quoniam Italis scribimus .... Dulcius enim ab unoquoque suscipitur, quod patrio sermone narratur". Csak amennyiben ezek nem kielégítők, forduljanak a görög magyarázókhoz azok, kik e nyelvet értik. Az ilyenek által a görög munkákat is igyekszik latin nyelvre átültetni. Mindebben szintén nagy gyakorlati érzéket mutat. Ilyen segédeszközökkel felszerelve fog hozzá tanítványaival az egész szentírás, (melyben a zsoltárok, prófétai és apostoli iratok különös nehézségeit elismeri), 9 csoportban való tárgyalásához. „Quos ego cunctos novem codices auctoritatis divinae (ut senex potui) sub collatione priscorum codicum, amicis anto me legentibus, sedula lectione transivi". Első az Octuteuchus, mely név alá a Mózes 5 könyve, Jósue, Birák és Ruth tartoznak. De úgy itt, mint a következőkben nem magukról a szentkönyvekről szól, hanem lehető teljes repertóriumát adja a rájuk vonatkozó, az őket tárgyaló exogetikai irodalomnak, jellemezvén a felsorolt művek tartalmát és értékét is. Említi Basilius 9 homiliáját a Genesishez, melyeket Estathius fordított sikerülten latinra, Ambrosius 6 könyves Hexaemeronját szintén a Genesishez, 7 könyvét a patriarchákról. Felülmúlják ezeket mind terjedelemben, mind értőkben Augustinus művei: De Genesi contra Manichaeos 2 könyvben, De Genesi ad litteram 12 könyvben, a Contra Faustum Manichaeum (33 k.) a Contra inimicum legis et prophetarum (2 k.), melyekben polemikus tartalmuk mellett idetartozó exegetikus részek is vannak. Ugyancsak a Confessiones három utolsó volumenjében is, valamint a Locutionum libri Vll.-ben is, melyekben azt is bizonyítja, hogy a grammatikusok és rhetorok schemái a szentírásból eredtek, de azért nem tudták annak minden sajátságát utánozni. Megemlíti még a Quaestiones in Heptateuchum 7 könyvét, valamint a Genesis 7 napjáról szóló 7 beszédét, mely utóbbiakat azonban nem sikerült neki megtalálnia. Hieronymus idevágó, többnyire fordított, illetőleg átdolgozott művei közül útal a Hebraicae quaestiones in Genesin, to-
