Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 4. évfolyam, 1906 (Pozsony)

Kovács Sándor: Az állam és a protestantizmus III. Károly alatt

Az állam és a protestantizmus III. Károly alatt. 263 kegyelmesen elhatározta, hogy az 1681. és 1687 évi törvényeket az eddig kijelentett igazi értelmükben még fenntartja. Amennyiben pedig időközben nem hajtottak végre, vagy mind a két rész vétett volna ellene, azt törvényesen rendelt királyi biztosok vizsgálják meg, ő Felségének tegyenek jelentést s jóváhagyásának megnyerése után intézzék el oly módon, hogy a törvényes állapot, a törvények igazi értelme a királyi magyarázatok szerint állíttassék helyre és tartassék fenn. Ha ez elintézést valamennyi ágostai vagy helvét hitvallású egyén sérelmesnek tartja, a sérelem orvoslása végett a maga nevében, de sohasem a közösség nevében folyamodjék a királyi felséghez. Eszerint továbbra is érvényben marad az 1687. évi XXIII. t.-c., mely a protestánsoktól a kapcsolt részekben megtagadja a birtoklás jogát, érvényben maradnak egyes városoknak, hatóságoknak a protestánsokat kizáró határozatai és kiváltságai. A legfontosabb része az abszolút kormányrendszerek elvének megfelelően a szolidaritás, az érdekközösség megtörése. A protestáns egyházak összefogva is gyengék voltak a királyi hatalommal, a főpapság s a tetszésén járó országgyűlés akaratával szemben. Az 1715-iki törvény ezt a protestáns közösséget, mely némi erőt adott a panaszkodónak, egyszerűen eltörli s az egyes embert a maga sérelmével és igazságával kiszolgáltatja az elnyomók aránytalanul nagy hatalmának. A másik fontos pont a vallásügynek a királyi felségjogok kozé való utalása. A kath párt örömest hozzájárult az elintézésnek ezen módjához, mert hiszeu lényegében a törvény az egyik s pedig hatalmasabb pártfél fejét tette meg bírónak; joggal várhatta tőle, hogy nem dönt saját anyja, a róm. kath. egyház ellen. A protestánsok kénytelen kelletlen szintén belenyugodtak, mert a király jóindulatától, igazságszeretetétől, kormányzói bölcsességétől, valamint a kölföldi protestáns uralkodók befolyásáfól inkább várhattak egy kis kíméletet, mint a rendektől, akiknek lelkében izzott a vallási gyűlölet. Az 1722-iki országgyűlésen némileg enyhült az udvar és országgyűlés hangulata. A trónöröklés fontos államjogi kérdése hátraszorított minden más ügyet, sőt a király, hogy a leányág igényének elismerése minél simábban s egyértelműleg történjék, a protestánsoknak egy két rendeletben igazat adott. Az 1728-iki országgyűtés azonban ismét a régi nyomra tért vissza. A katholikus párt, hogy a protestánsok kezéből a vármegyékben és városokban a hatalmat kicsavarja, az ellentállást lehetetlenné tegye, a protestánsoktól pusztán felekezetök címén meg akarta tagadni a polgári jogokat, igy a tisztviselés jogát is. Mivel új törvény alkotása akadályokba ütközött volna, legjobbnak látták, ha felújítják a Hármaskönyv ősrégi esküformuláját, amelyben a boldográgos szűz és Istennek minden szentjei is előfordulnak. Világos, hogy az országgyűlési többség a protestánsokat nehéz lelkiismereti kérdés igája alá vetette) e határozatával. Vagy megtagadják a hitvallásukkal ellenkező eskü letételét s ez esetben a törvényszabla büntetésen