Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 4. évfolyam, 1906 (Pozsony)

Pröhle Károly: A főiskolai rendszeres theologiai seminariumok feladata és módszere

22 Pröhle Károly. jába: lesz képes a keresztyén tan épületét (a két főszárnynyal) harmonikusan felépíteni. Mivel a keresztyénség az emberiség életében nem mint az abstract gondolkodás eredménye, hanem mint positiv életvalóság lépett és lép fel, azért a rendszeres theologia a keresztyén tannak alapúi szolgáló amaz elvi forrásnak megállapítására-csupán a történeti és egyéni tapasztalat, nem pedig az elvont speculatio útján juthat el. Tisztán a formai gondolkodás következményeként mégis azt mondhatjuk, hogy annak a központi alapelvnek a keresztyénség lényegéhez kell tartoznia, sőt hogy az az alapelv nem lehet más mint magának a keresztyénségnek elvi lényege. Ε helyen nem bocsátkozhatunk a keresztyénség lényegének módszeres meghatározásába; de a legújabban theologiai téren is nagy igényekkel fellépő evolutionistikus historismussal szemben (Tröltsch) szükségesnek tartjuk legalább azt megjegyezni, hogy a keresztyénség lényegének meghatározása végett a „tisztán történeti módszert" nem tartjuk czélra vezetőnek először azért, mert a keresztyénségnek mint a legfőbb vallásos-erkölcsi élethatalomnak lényegét történetileg is csak az értheti meg, a kiben a keresztyénség mint ilyen hatalom subjective is érvényre ós megvalósulásra jutott, tehát a keresztyén értelemben hivő, a ki a keresztyénség objectiv történeti lényegével a keresztyén alapmeggyőződés által élő összeköttetésben áll; továbbá azért, mert a miként a keresztyén személyiség tudatában van annak, hogy saját személyes keresztyónsége nem csupán kész megvalósúlt tény. hanem épúgy még ezentúl megvalósítandó eszmény (I. Ján. 3, 2., Phil. 3, 13. 14.), úgy a keresztyénség mint objectiv történeti élethatalom a történeti fejlődésnek eddigi folyamában szintén nem fejtette még ki a lényegében rejlő élettartalomnak teljes gazdagságát. A keresztyénség lényegének meghatározása végett tehát a történeti és a subjectiv tapasztalati (lélektani) módszert egyesíteni kell. A kiindulási pontot legtermészetesebben a keresztyén tan tudományos rendszeresítésére vállalkozónak személyes hittapasztalata illetőleg hittudata képezi. Ez pedig mint keresztyén, különösen mint tudományosan gondolkodó keresztyén, tudatában van annak, hogy saját személyes keresztyénségének lényege legáltalánosabban kifejezve az Istennel való tényleges benső közösségében áll, továbbá hogy Istennel való ezen közössége objective az Isten üdvkijelentése, közelebbről a Jézus Krisztus által eszközölt bűnváltság alapján, subjective a Jézus Krisztusban való (bűnbánó) hit által valósúlt meg, és pedig nem individuális elszigeteltségében, hanem a történeti keresztyénség hivő közösségében s ennek hathatós befolyása alatt. Ennek alapján azt mondhatjuk, hogy