Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 4. évfolyam, 1906 (Pozsony)

Hornyánszky Aladár: A prófétai ekstasis és a zene

172 Hornyáiisz'íy Al.idár. Do amit a királyságról beszélt Sámuel, arról nem szólt neki semmit'. Ez a közlemény képezi alapját a további fejtegetésnek. * Az ótestámentomi történeti könyvek forráskritikájának mai állása nem valami örvendetes. Az a huszonöt esztendő, mely Wellhausen alapvető munkája óta elmúlt, folytonos bomlást jelent és nem közeledést. Csak a fundámentoui maradt közös, ami azon kívül fekszik, egyénenként különböző. Mindenki a maga ízlése szerint boncolgatja a szöveget, a maga jótetszóse szerint osztályozza a forrásokat, állapítja meg azok keletkezési idejét és helyét, beszél azok sorsáról és átalakulásairól. Keresve is alig található manapság két ó-testámentomi kutató, aki a forráskritika részletkérdéseiben csak megközelítőleg is egyértelmű volna. Szinte beláthatatlan zűrzavarrá változott az O-Testáinentom analysisónek e munkamezeje. Szemléltető bizonyítékul szolgálhatnak e tekintetben azok a tabellák, amelyeket Löhr és Nowack csatolnak a Sámuelkönyvekről írt commentárjukhoz

1). A mondottak alól 1 Sám. 9 10 1

6 se kivétel. A differentiák ugyan nem oly messzemenők, mint egyéb szakaszoknál, de elég nagy számúak és elég lényegesek. Az egység kérdése nem vita tárgya. Még nem akadt oly szenvedélyes kritikus, ki a fenti közleményt két vagy több parallel forrásra bontotta volna fel. Abban is egyetért mindenki, hogy Saul hazaérkeztevei az elbeszélés nincs befejezve, hogy 9,-10 1

G csak bevezetés, melynek további fonala a 11. 13. és 14. fejezetben maradt meg. Elütök azonban a nézetek, hogy visszafelé mily kapcsolatban áll a perikopa. A nézeteltérés azon felfogásból folyik, amelyet kiki a Sámuelkönyvekben található forrásokról a magáénak vall. Budde és társai úgy vannak meggyőződve, hogy a Bírák ós Sámuel könyvének forrásai közvetlen folytatásai a Hexateuch kőt forrásának, a Jahvistának és Elohistának. J és E, kik nem egyes személyek, hanem évszázadokon át fennálló iskolák, sajátos modorukban összefüggően feldolgozták Izrael történetét a teremtéstől Dávidig. A későbbi kor a két munkát compilálta, igy jöttek létre az emiitett történeti könyvek. 1 Sám. 9!—10

l6 J-ből vett rész

8), tehát oly lánczszem, melynek nemcsak előre, ') „In den Erzählungsbüchern des alten Testaments liegt die Sache ganz anders, und auch dort kann die literarische Analyse zum Kinderspiel ausarten ", (Wellhausen, Einleitung in die drei ersten Evangelien 1905. 57. old.) A diabolus rotae Budde Károly Marburgban. ') Cornill, Einleitung in das Alte Testament, 2 Aufl. 1892. 110. old.: Stammt alles Uebrige in 1—15 aus E, so liegt es nahe für die ältere Tradilionsschicht 9 ,—10 ,

6. 11. 13. u. 14. an J zu denken. — Nowack, die Bücher