Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 4. évfolyam, 1906 (Pozsony)

Raffay Sándor: Jézus születése

142 Raffay Sándor. mert a fogadalom az írás szerint feltótlenül megtartandó (V. Móz. 23 2

1. IV. Móz. 30. Zsolt. 50 1

4. 116 ]

4. Préd. 5 4. stb.); másik, mert Mária szüzességi fogadalma eddig merőben ismeretlen volt Izráel előtt, új szokást pedig a saját felelősségére behozni nem mert. Döntést kellett tehát kérnie. Ha tekintetbe veszszük a zsidóságnak a törvényhez való szigorú ragaszkodását, természetesen hamarosan felismerjük, hogy a legenda itt sem a zsidó, hanem a hierarchikus irányban alakuló keresztyénség viszonyait tartja szem előtt, amikor azt mondja, hogy a főpap a közelgő ünnepekre behivatta a környéken lakó főpapokat tanácskozásra. Az elbeszélés bizonyosan a jerusálemi nagy tanácsnak, a synédriumnak az öszszehivására céloz. De feledi, hogy a zsidó tanácsban nemcsak a papok, hanem a világiak is résztvettek s igy az nem papi testület, hanem vegyes tanács volt. Az Ál-Máté meg a másik végletbe esik, amennyiben nem a vallási ügyek elbírálását végző hivatalos testületnek, hanem az egész népnek összehívásáról beszél. Milyen fogalma lehetett egy ilyen népgyűlésről a szerzőnek, eléggé jellemzi az a terminus, a mit az összegyülekezésre kiszab: „Harmadnapra Izrael öszszes törzsei gyülekozzenek össze az Úrnak templomába." A két ellentétes tudósítást azután József története (3. fej.) úgy akarja kiegyenlíteni, hogy szerinte a papok tanácsa Júda törzséből 12 vént hívott be, akik aztán Izráel 12 törzsének neveit felírva, kisorsolták azt, a kire Máriát rábízhatják. József története szerint tehát a tanácskozás tárgya nem elvi kérdés felett való döntés, mint Mária születésében, hanem csak Mária sorsáról való intézkedés. És ebben megegyezik vele Jakab elbeszélése és az Ál-Máté is. Jakab elbeszélése szerint azonban a Máriával való elbánás módját is az Istentől tudakolják, a többi elbeszélés szerint pedig egyszerűen csak azt a férfit keresik, a kinek Máriát átadhatják. Ε végből Jakab elbeszélése szerint hírnökök járják be a Júda törzsét, hogy azok özvegyembereit összehívják. Ezek aztán az előre megállapított találkozóról együttesen vonulnak a templomhoz. Ál-Máté szerint e törzs minden nőtlen embere számot tarthatott Máriára, de azok is a törzsekkel együtt mentek Jerusálembe. Mária születése Jés. 11 t—

2"

re támaszkodva már csakis a Dávid házának nőtlen embereire szorítja a sorsolást, mig a József története a legszűkebb körben mozog, mert szerint a Júda törzséből való 12 vén egyenesen Józsefet sorsolta ki, aki azonnal ott is volt kéznél, s mint jerusálemi lakos egyenesen házába vitte Máriát. A sorsolással való döntést úgy az Ó-, mint az Újtestamentomban megtaláljuk. (I. Sám. 10 2

0. Eszter 3 7. Jónás 1 7. Mt. 27 3

5. Ján. 19 2

4. Ap. Csel. 1 2

6). A sorsolásnál mindig az