Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 4. évfolyam, 1906 (Pozsony)
Hornyánszky Aladár: Ninive
10 Hornyánszky Aladár. ságát és a sereg vonult tovább, másutt érvényesíteni fegyvereinek erejét. Az elvonulás után minden maradt a régiben. A volt uralkodó tovább vezette a kormányzást, a lakosság ugyanugy folytatta életét, mint azelőtt, csak az évi adó, mit be kellett szolgáltatni, emlékeztette őket az idegen fejedelemre, kinek katonái közöttük jártak, városaikat feldúlták, mezőiket elpusztították. Helytartó, ki a győző tekintélyét képviselte, hadiszolgálat, mely a folytonos háborúk emberveszteségét pótolta, a kivételes esetek közé tartozott. Mig az adó rendesen befolyt, a hódító nem törődött a meghódított tartománynyal. Ha elmaradt, — az jele volt a lázadásnak s a seregek útnak indultak, hogy megfenyítsék a vakmerőt, ki szembe mert szállni egykori legyőzőjével. Keleten hiányzik a szervező képesség, mely az egyszer elfoglaltat biztosítani tudná. Egy-egy Dárius Hystaspisról vagy Omarról csak elvétve emlékezik meg a történelem. Az asszyr politika osztotta a többi hatalmak nagy hibáját és tévedéseit. Hódított ós folyton hódított ós elveszítette, amit nagy fáradsággal megszerzett és újból felvette a küzdelmet, hogy a birodalom határait helyreállítsa. Az egyszer leigázott tartományok a laza kapocs folytán állandó tűzhelyei voltak a zavaroknak és nyugtalanságnak. Alig vonta ki az asszyr fejedelem csapatait az egyik országból, azonnal megindult az intrika és alkudozás. Követek jöttek-mentek, coaiitiók alakultak s csak a kedvező pillanatot kellett bevárni, hogy a titkos szerződések az adómegtagadás alakjában napfényre jussanak. A hódítónak nem volt kéznél valami közege, aki a tervezgetéseket ellenőrizte, serege, mely a lázadást még csirájában elfojthatta volna. Óriási távolságokról kellett a csapatokat összevonni, hogy végrehajtsák a kétesértékü büntetést. Az asszyr uralkodók élete folytonos harcok szakadatlan láncolata, mely csak akkor ér véget, midőn a fővárost egy szerencsésebb hadvezér felégeti és romba dönti. Ez volt az asszyr birodalom legnagyobb baja. Mellette a másik, amely különösen a Szargonidák idejében vált érezhetővé. Az állandó hadsereg, mely oly győzelmesen vonult végig Elamtól Thebaeig, kimerült és nem volt honnan pótolni a kipróbált és megbízható gárdát. A harcosok eliteje, a királyi testőrség és a nemzet javából összeállított csapatok a külömböző hadakozásokban óriási veszteségeket szenvedtek. Asszyria nem volt elég gazdag, hogy az elesettek helyébe folyton ujakat tudott volna állítani 1). Ε két ok teljesen megmagyarázza azt a nagy contrasztot, amelyet Asszyria ép a Szargonidák alatt belső és külső állapotaiban feltüntet, megmagyarázza azt a hirtelen bukást, Billerbeck idézett cikke 116. old.
