Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 4. évfolyam, 1906 (Pozsony)

Hornyánszky Aladár: Ninive

jS'inive. 9 lem, mely Ninive bukásával végződött. Billerbeck állítja, hogy az erőszakos pusztításnak itt világos jelei láthatók. A módek tehát számolva a vár erősebb és gyöngébb részeivel, ott igyekeztek behatolni, ahol a támadás a legtöbb eredménynyel kecsegtetett. Ugyancsak itt, a Chozertől éjszakra fekvő részén Ninivének húzódott az előváros, melyre Nahum 2 5 tesz célzást Bizonyára ez szolgált főakadályul, hogy az erődítményeket itt nem lehetett oly mértékben kiépíteni, mint a Chozertől délre. Az éjszaki oldal végül várfalból és várárokból állott. A zsilipek nyomai, mint a délnyugoti sarkon, megtalálhatók itt is; ostrom idején itt is a Tigris vizét lehetett védelmül felhasználni. Néhány 100 méterre a folyamtól a „Bikakolossusok kapuja", Szanherib alkotása törte át a falat. Ez Ninivének, a várnak képe. A falakon belül eső részt, az utcákat, az épületek elhelyezését nem lehet reconstruálni. Csak a nyugoti oldalon sikerült néhány palotát megállapítani. Lehet, hogy a rettenetes pusztítás nyom nélkül megsemmisítette a templomokat ős magánházakat. De lehet, hogy szorgos kutatás még fel fogja tárni többi részeiben is a várost, melynek most jórészt csak körvonalait ismeri az utókor. A város bukása. Az asszyr birodalom fénykora, de egyúttal történetének utolsó fejezete a Szargonidákhoz fűződik. A hatalom ő alattok érte el tetőpontját, azt a fokot, amely után keleti államban csak nagy visszaesés illetve a gyors bukás kövotkezhetik. A hódítási szenvedély, mely mint az elődöket, ugy ezen dynasztia egyes tagjait is mozgatta, külsőleg bámulatos eredményokkel dicsekedhetett. Voltak évek, amelyekben az örmény hegyektől le Egyptomig csaknem minden nép beszolgáltatta a maga adóját, elismerve evvel az asszyr fennhatóságot. Phoenicia elhozta cédrusait és biborcsigáit, Sába a tömjént és az indiai fűszereket, Juda, Moab vagy Gaza aranyát, ezüstjét. Többször úgy látszott, hogy ez óriási földterület egy összetartozó egészet képez, melynek élén a dursarginai vagy ninivei despota áll, korlátlan hatalommal és tekintélylyel. De ez csak látszat volt. A kápráztató külszín mögött ott lappangott a veszedelmes kór, mely ezt a nagy testet oly hirtelen megölte. A meghódított részeket semmi sem kötötte össze a központi tartománynyal csak az adó és féktelen gyűlölet, melylyel a legyőzöttek a győzők iránt viseltettek. A keleti uralkodók, kiket világbirodalom alapításának gondolata lelkesített, csaknem kivétel nélkül igen szerencsétlen politikát követtek. Megrohantak egy-egy népet, leigázták, kifosztották, azután kiszabták a tributum nagy-