Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 4. évfolyam, 1906 (Pozsony)
Hornyánszky Aladár: Ninive
8 Hornyánszky Aladár. egyik feliratában, melyek mind anyagul szolgáltak a palotához illetve arzenálhoz. A Libanon szállította a cédrust, más. vidék a cyprusfát, „melynek illata kellemes". Ugyancsak a felirat említi, hogy a fenti épületek mellett Aszarhaddon parkja feküdt, telve mindenféle növénynyel és fával, közepén széles csatornával a lovak itatására. 1) Lehet, hogy a park töltötte ki a teret, amely a paloták és a déli fal között elterült. Legalább a Nebi Junus halmon alul nincsenek nyomai annak, hogy a nyugoti fal e része mögött még épületek emelkedtek volna. A déli oldal a legrövidebb, hosszúsága nem éri el az egy kilométert. A nyugoti oldal falazata itt folytatódott és csakis a hatalmas bástyák mutatták ezen a részen a fortificatiot. Sem várárkokra, sem sáncokra itt nem bukkant a kutatók csákánya. De ily védelmi eszközökre ezen az oldalon nem is volt szükség. Annál a saroknál, ahol a déli vonal a nyugotíval találkozott, az asszyr uralkodók erős töltéseket emeltettek, hogy a Tigris vizétől a város dőli oldalát megvédjék. Ε töltéseket veszedelem idején át lehetett szakítani s a déli bástyák előtti részt elárasztani, úgy hogy a vár innen az ellenség számára hozzáférhetetlenné vált. Máskép állt a dolog a keleti oldalon. Itt a természet semmikép se jött segítségül a városnak. Sem folyó, som hegyek nem nyújtottak oltalmat, ha ellenség közeledett. Ninive keleti részén síkság húzódig Hasemieig ós Kodjahig. Itt tehát az ügyességnek, a mesterkéznek kellett pótolnia azt, ami más oldalon önmagától kínálkozott. Az ásatások megmutatták, hogy Ninive fejedelmei lehetőleg mindent elkövettek, hogy ezen a fronton a várost teljes biztonságba helyezzék. Ez jórészt fényesen sikerült is. A délkeleti saroktól a Chozerig, 3000 m. távolságban, bámulatos erődítésekről gondoskodtak. A várfal, a délinek folytatása, erős őrtornyokkal volt ellátva, melyek közül kettőt a kutatások napfényre hoztak. Az egyiknek közvetlen közelében vezetett ki a városból a híres keleti kapu Arbela felé. A várfal előtt feküdt a mély és széles várárok, melyet bármikor a Chozer vizével meglehetett tölteni. Az árkon túl egy félkörakikú gát emelkedett, azon túl a külső sáncok több kilométer hosszúságban. Ez a rész oly akadályokat gördített az ostrom elébe, hogy innen a támadás sikertelennek látszott. A Chozeren felül fekvő vonal ellenben gyöngén volt védve. Csak a fal és az előtte húzódó árok maradványai mutatják az egykori erődítményt. Innen lehetett a várost legjobban megközelíteni. Tényleg itt folyt le az az elkeseredett küzde') A felirat fordítását Meissner és Rost közlik a Beiträge zur Assvriologie III. kötetének 197-203. oldalán.
