Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 3. évfolyam, 1904-1905 (Pozsony)

Jónás János: Jób könyve

Jób Könyve. XIX. 22. Mint maga az Isten mért üldöztök ? Nem laktok jól húsomon? * * 23. Vajha szavaim felíratnának, Vajha könyvbe vésetnének! 2i. Ólommal és vas vesszővel Örökre szirtbe vágatnának! 25. Mert tudom én, hogy él megváltóm, És végre is felkel sírom pórján. 26. Majd ha elpusztul bőröm, történik ez, Ε húsomtól menten látom meg Istenemet. 27. Amint most is előttem lebeg, Szemeim látják, nem idegen nekem — Sőt epedez vesém bensőmben. 28. Akkor majd mondjátok: De mért is üldöztük őt? Ha kitűnik majd igazságom. 29. Rettegjetek a kard élétől, Mert bosszúló harag jár a bűnnel; Tudjátok meg, hogy van ítélet·. Zófar. XX. 2. De már felelni késztnek gondolatim, Mert van még bennem józan ész. 3. Szégyenkedósem büntetését kell hallanom. Értelmem szelleme hadd szóljon hát belőlem. 4. Vájjon tudod-e azt, mi öröktől fogva van, Mióta földön ember létezik: 5. Hogy minapi csak a gonosz ujjongása, A káromló öröme csak pillanatnyi. 6. Ha égbe nyúl is fennhéjázása, És feje a felhőt éri bár: 7. Mint ganaja örökre vész el, Akik látták, mondják: Hol vagyon? 8. Mint álom tűnik, nem található, Elűzetik mint éj látása. 9. Látta a szem, de nem látja újra, Nem pillantja meg többé helye. 10. Fiai megbékítik a szegényeket, Visszadják kezei a szerzett vagyont. 11. Csontjai —telvók Ifjú erővel — Vele a porban fekszenek most. 12. Ha édes volt szájában a rosszaság, S azt nyelve alatt eltitkold; 13. Megkímélte és el nem bocsátá Visszatartá ínye alatt: 14. Belében az étel elváltozik,