Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 3. évfolyam, 1904-1905 (Pozsony)

Jónás János: Jób könyve

96 Jónás jános. XX. Sikló méreggé bensejében. 15 Vagyont nyelt, most kiköpi, Kiűzi Isten a basából. 16. Siklómérget szítt magába, A vipera fúlánkja öli meg őt. 17. Nem gyönyörködik patakokban, Méz és tejföl völgyfolyőján. 18. Kiadja szerzését, le nem nyeli. Gazdag a keresete, de nem örül neki. 19. Mert letaszítá a szegényt ős elhagyá, A rablott házat ki nem építi. 20. Mert nem ismert nyugvást a szenvedélyben, Vágyakodásában nem menekül, 21. Misem kerülte falánkságát, Azért nem tartós jóléte. 22. Bősége közepett szűkölködik, Minden kéz csak bajt hoz rá. 28. Amivel hasát akarná tölteni, Abba haragja tüzét küldi az ég, Rá hullatja, húsába be. 24. Ha menekül a vas fegyvertől, Átjárja őt az érces íjj. 25. Kirántja és kijön testéből, Epéjéből a nyil hegye, Halál félelme környékezi. 26. Amit rejtegetett, sötétség várja, Olthatatlan tűz emészti őt, Rosszul jár aki sátrában marad. 27. Bűnét az ég kinyilvánítja, A föld is feláll ellenébe. 28. Távozik házának vagyonossága, Szétfolyik a harag napján. 29. lm, a gonosznak Isten ezt rendelte, így végzett fölötte a Mindenható. Jób. XXI. 2. Ugyan hallgassátok meg szavamat, Ezt kérem tőletek egyetlen vigaszul. 3. Tűrjétek el, hogy ismét én beszéljek. S ha végeztem, ám gúnyolódjál. És én még panaszkodom embereknek! De hogy is nem fogy ki sok türelmem Ρ 5. Ide nézzetek és rettenjetek, És tegyétek szájatokra kezeteket!