Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 3. évfolyam, 1904-1905 (Pozsony)

Jónás János: Jób könyve

94 Jónás jános. Jób. XIX. 2. Lelkemet meddig szomorítjátok még, És zúztok össze beszédekkel? 3. Im tizedszer már szégyeníttek meg, Nem resteltek bámulatba ejteni. 4· Ha valóban hibáztam is, Csak rajtam marad hibázásom. 5. Ámde ha kérkedni akartok fölöttem, És rám bizonyítjátok szégyenemet: 6· Tudjátok meg, Isten görbíti ügyem, Ő fogott körül hálójával. * * 7· lm, „erőszak!" kiáltok, de nem jő felelet, Segítséget hívok, de nincsen törvény. 8. Bekeríté útam, nem mehetek túl, Sötétbe borítá ösvényemet. 9· Kivetkőztetett a tiszteletből, Fejem koronáját eltávolítá. 10. Körül lerombolt, hogy oda vagyok, Mint fát kitépte reményemet. 11· Ellenem haragját feltüzelte, Ellenségül tartott engemet. 12. Együtt jönnek csapatai, Felém törik útjaikat, És tábort ütnek sátram körül. 13. Eltávolítá testvérimet, Ismerőim elidegenedtek. 14 Elmaradtak rokonaim, Barátaim elfeledtek. 15. Lakótársim, szolgálóim Idegennek tartanak, Idegen lettem szemeikben. 16. Szolgámat hivom, nem felel, Úgy kell neki könyörögnöm. 17. Idegen a sóhajom feleségemnek Édes testvérimnek fohászkodásom. 18. Megvetnek még a nyomorultak is, Megszólnak, ha felkelek. 19. Útálnak bizalmasaim, Akiket szerettem, ellenem fordulnak. 20. Húsomhoz, bőrömhöz tapadnak csontaim, Bőrön alig tartom fogaimat. 21. Szánjatok, óh, szánjatok barátim ti! Mert megérintett engem Isten keze.