Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 3. évfolyam, 1904-1905 (Pozsony)

Jónás János: Jób könyve

Jób Könyve. 89 Amely értelmed kétszer is meghaladja. Hisz Isten még elnéz bűneidből. * * 7. Megtalálhatod-e az Isten szándékát? A Mindenható céljáig eljuthatsz-e ? 8. Égi magasság — mit csinálsz avval ? Pokoli mélység — mit tudhatsz erről ? 9. Hosszabb a földnél mórtéke, A tengernél is szélesebb. 10. Ha elvonul, elzár vagy egyesít, Ki tarthatná vissza őt? 11. Mert a hamisság emberit δ jój ismeri, Látja a csalárdságot, de észre nem véteti. 12. Az üres férfi pedig értelmetlen, És vad szamárnak születik az ember. * * 13. Ha felemeled szivedet hozzá, És őhozzá terjeszted karjaidat; 14. Ha bűn van kezedben, eltávolítod, És nem adsz szállást a jogtalannak: 15. Akkor felemeled még arcod mocsoktalan, Bizton állsz és nem kell félned. 16. Elfelejted a nyomorúságot, Mint elfolyt vízre emlékszel rá. 17. Délnél is fényesebb új élet kezdődik, Reggelre változik a sötétség. 18. Bízni fogsz, mert van remény, Körültekintsz és bizton fekszel. 19. Leheveredel és ki sem ijeszt, Neked még sokan hízelegnek. 20. De a gonoszok szeme hiába eped, Elveszett a menedékük, Lehelet csak reménységük. Jób. 2. No bizony, ti vagytok a nép, Kihal veletek a bölcsesóg! 3. Van értelmem úgy mint nektek, Nem maradok mögöttetek; De meg ki ne tudná az ilyeneket? 4. Gúny tárgya lettem barátaimnak, Aki, ha Istenhez kiáltók, meghallgatott, Gúny tárgyává az igaz, a jámbor. 5. Megvetés a balvégzetnek! így szokott a boldog vélekedni — Készen áll az ingadozónak.