Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 3. évfolyam, 1904-1905 (Pozsony)

Jónás János: Jób könyve

86 Jónás jános. XII. 6. Míg a rabló sátra békének örül, Bizton laknak, akik Istent haragítják, Akik kezükben hordják Istenüket. * * 7. De kérdezd csak az állatokat, majd megtanítnak, Az ég madarait, azok megmondják. 8- Vagy beszélj a földdel, az megtanít, A tenger halai elbeszélik. 9. Ki ne tudná mindezekről, Hogy az Isten keze csinálta ezt ? 10. Akinek kezében van minden élő lelke, Minden embertestnek szelleme. 11. Nemde a fül megvizsgálja a szót, Mint az íny az ételt, mely ízlik neki? 12. Van bölcseség a véneknél, A hosszú élet értelem; 13. De bölcseség van és hatalom nála, Övé a tanács, az értelem. 14. Im ő rombol, és az nem épül fel, Bezárja az embert, és nem szabadul. 15 Berekeszti a vizet, s az kiszárad, Majd ha elbocsátja, a földet forgatja fel. 16. Nála a hatalom és a segítség, Övé a tévedő és a csábító is. 17. Fogságba viszi a tanácsosokat, Botorrá teszi a bírákat. 18. Királyok bilincsét feloldozza, És övet csatol derekukra. 19. Fogva hurcol papokat, Megbuktat hatalmasakat, 20. Elveszi a szónok nyelvét, El a vének Ítéletét. 21. Szégyent önt előkelőkre, Az erősek övét megtágítja 22. Felfedi a mélységet a sötétségből, Világra hozza az elborultat. 23. Emeli a népet ős megsemmisíti, Kiterjeszti és elvezeti. 24. Elveszi szivét a nép fejének, Bal útra vezérli úttalan vadonban. 25. Hogy a sötétet tapogatják világ nélkül, Rossz útra jutnak akár a részegek. * * XIII. 1. íme mindezt látta szemem, Hallotta fülem és figyelt rá. 2. Amennyit ti, én is tudok,