Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 3. évfolyam, 1904-1905 (Pozsony)

Jónás János: Jób könyve

Jób Könyve. 77 IV. Szemem előtt egy képzemény — Susogást és hangot hallok: 17· „Igazabb-é az ember Istennél ? Teremtőjénél tisztább a férfiú? 18. Hiszen szolgáiban sem bízik ő, Hibát talál az angyalokban! 19· Hát még az agyagház lakói, Akiknek alapja porban vagyon, Akiket szétzúz a moly számára. 20. Reggeltől estig szétveretnek, Örökre tűnnek észrevétlen. 21. Nem szakad-e bennük äz összetartó fonál? Meghalnak, de nem okulnak. * * V. l. Am kiálts, de ki felel ? Melyik szenthez fordulhatnál ? 2. Sőt a botort meggyilkolja a bosszankodás, És megöli a balgát a tépelődés. 3. Én láttam gyökeret vert botort, De átkoztam virányát csakhamar. 4. Távol van fiuk a segítségtől, A kapuban letipratnak ós nincsen mentő. 5. Kinek termését éhező falja fel, Sőt tövisek közül is előhozza, És szomjazók nyeldesik vagyonukat. 6. Mert nem a porból jön csalárdság, Nem a földből nő a baj. 7. Hanem az ember az, ki bajra születott, Valamint a szikrák felrepülnek. * * 8. Ámde én Istenhez fordulnék, A Mindenható elé terjeszteném ügyein 9. Aki nagyokat tesz, felfoghatatlant, És csodákat számtalant. 10. Aki esőt ad a föld színére, Vizet küld a virányokra. 11. Hogy magasra állítsa az alacsonyt, Segítséget nyerjen a gyászoló. 12. Felbontja a ravaszok gondolatát, Hogy kezük a tervet végre nem hajtja. 13. Megfogja a bölcseket saját cselükben, Az eszesek tanácsa hamarkodott. 14. Nappal sötétben botlanak meg, És délben mint éjjel tapogatóznak. 15· És megmenti a kardtól, szájukból, Az erős kezéből a szűkölködőt.