Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 3. évfolyam, 1904-1905 (Pozsony)

Jónás János: Jób könyve

82 Jónás jános. l6..És van reménye a szegénynek, Míg a gonoszság száját csukja. * * 17. Igen, boldog az, kit Isten fényit, A Mindenható oktatását meg ne vesd. 18. Mert δ sebet üt, de béköti, Sért, de kezei gyógyítanak. 19. Hat szükségben megment téged, S a hetedikben sem ér baj. 20. Megvált a haláltól éhség idején, A háborúban kard élétől. 21. Mikor a nyelv ostoroz, elrejtetel, Nem félsz a vésztől, mikor beáll. 22. Pusztulásra, ínségre könnyen nevetsz, Nem retteged a vadon lakóit. 23. A mező köveivel kötésed van, Békések irántad a puszta vadjai. 24. És tudod, hogy sátrad békében van, Megvizsgálod lakásod és nincs hiba. 25. Tudod, hogy szaporák magzataid, És sarjadókod mint föld növénye. 26. Késő korban jutsz a sírba, Mint a kévét behordják kellő időben. — 27. Im, mi ezt kutattuk ki és így vagyon, Te pedig figyelj rá és jegyezd meg. Jób. 2. Vajha mérve méretnék méltatlankodásom, És szenvedésem a serpenyőben felemeltetnek! 3. Hisz már súlyosabb mint tenger fövenye, Azért szavam oly keseredett. 4. Mert rám ütöttek a Mindenható nyilai, Ezek heve emészti szellemem, Isten ijedelmei környeznek engemet. 5. Nyerít-e szamár, ha réten van ? Bőg-e az ökör abrak mellett? 6. Ki eszik ízetlent só nélkül ? A tojásfehérjének mi íze van? 7. Vonakodik lelkem hozzányúlni, Olyanok ezek mint ételem undora * * 8. Vajha teljesülne könyörgésem, És megadná Isten reményemet! 9. Hogy tetszenék Istennek szétzúzni engem, Megoldani kezét ós elmetszeni. 10. Csak ez volna még vigasztalásom;