Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 3. évfolyam, 1904-1905 (Pozsony)

Könyvismertetés

72 Könyvismertetés. merőben hazafias czél vezeti. De hogy a theolőgus szemével is nézi tárgyát, az bizonyos. Őseink vallását — irott emlékek hiányában — elsőbb is jellemükből igyekszik megállapítani. A szentgalleni viselkedésből, melyet részletesen elbeszél, azt a következtetést vonja le, hogy őseink vallása emelkedettségben a „szeretet" máglyákat gyújtó vallása mögött nem állhatott. A becsületről, az adott szó szentségéről, az emberségről, a szerződések és békekötések megtartásáról a magyar népben mindenkor olyan nézetek éltek, melyek magas erkölcsi színvonalról tanúskodnak. Majd a családi élet tisztaságára és szentségére utal az ismeretlen szerző A sorsnak és végzetnek a mindennapi életben adott szerep erős istenhitre engedi következtetni. Vitatja szerzőnk azt is, hogy Istent az ősmagyarok az ég urának tartották, s nem imádták földi bálványok képében. Az áldozásokat és áldomásokat csak jelképies szertartásnak nevezi. Külön fejezetben foglalkozik annak bizonyításával, illetőleg állításával, hogy „a szittya népcsalád hitvilágának is az volt az alapgondolata, a mi a keresztyén vallásé, hogy: az egekben lakozó Isten szemei elől nincs elrejtve semmi földi történet. Ő látja azokat és megítéli." Azután a hun és magyar-hitnek Pál és János apostolok tanításaival való találkozását fejtegeti. Itt tűnik ki, hogy a munka szerzője theológus még pedig református ember, a ki még a pradestinatió eszméjét is tisztára látja az ősmagyar vallásban. A tűz, viz, levegő (πνεύμα) fény, élet szerzőnk szerint Pálnál és Jánosnál csak szép hasonlatként fordulnak elő, mig az ősmagyar vallásban a jelképies szertartásokban mindig megnyilatkoztak. Hogy magát a magyar nép a sötétség, az ármány híveinek irtásában Isten eszközének tekintette, ezt szerzőnk szintén keresztyén gondolatokkal való találkozásnak mondja. A másvilágnak képzetei is alapjában keresztyén szelleműek, mert a földi életben való viselkedés a jutalom vagy büntetés alapja. A tündérekben az angyal-hitet ismeri fel. — A kis könyvecskét egy lelkes hazafias felsóhajtás zárja be, melylyel szerzőnk a „hármashalom"-hoz való visszatérésre hivja fel e nemzet minden egyes tagját. — A milyen tiszteletreméltó e munkának hazafias szempontja és czélzata, olyan értéktelen, sőt banális a tudományos és theológiai fejtegetése. Sehol semmi komoly alap, mindenütt csak a lelkes hazafi jóakaratú és jóhiszemű állítgatásai. Azokból a közmondásokból, a mai nép jellemében és gondolkodásában megnyilatkozó világnézetből nem lehet az ősmagyar vallás elemeit addig kihámozni, mig előbb azt nem tisztáztuk, hogy mi benne a keresztyénség hatása és mi az ősi, az öröklött vagyon ? Ezt pedig adatok hiányában eddig lehetetlen volt kikutatnunk. Előbb tehát adatokat kell gyűjteni és tisztázni, hogy ilyen modorú összefoglaló munkába foghassunk. De ha e tekintetben nem sikerült is a kísérlet, mégis érdekes jelenség ez a mi korunkban, s talán indítást és kedvet is adhat valakinek a komoly, alapos kutatás megkezdésére. R. S.