Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 3. évfolyam, 1904-1905 (Pozsony)

Könyvismertetés

68 Könyvismertetés. választást és a tartalomnak fejezetekként való jelzését. Ezt meg kell hagyni, nemcsak a megszokás, hanem az áttekinthetőség miatt is. A fejezetekben való kisebb szakaszok czímei Kecskeméthy fordításában a legtöbbször találók ugyan de formájukat tekintve nagyon is eltérők. Néha egész hosszú mondatok. Pedig a czím mennél tömörebb, annál helyesebb. Pl. roppant hosszadalmas: A guta ütöttet a háztetőn át bocsátják Jézus elé. Isten országa kicsiből nagyra növekszik. Péter vallástétele ; Krisztus keresztje ; a keresztyének keresztje stb. Mindezeket tömörebben is ki lehet fejezni. Nem jelemzó'ek: Jelenet a tengeren. A görög asszony kis lánya. Jézust feleló'sségre vonnák. A bűnösök kezében. A pogányok kezében stb. Nem megfeleló'ek: Kik a Jézus rokonai. Házassági elválás. Virágvasárnapján. A világ végéről. A bűnösök kezében. — Össze nem tartozókat is együvé szerkeszt pl. Ki nagyobb az Isten országában ? Krisztus kicsinyeit nem szabad megbotránkoztatni. A munka utolsó szakasza is helytelenül viseli a Befejezés czímet, mert ez csak Toldalék néven állhat meg. Nézetem szerint helyes, hogy Kecskeméthy nem a Károliféle verses felosztást tartja meg, hanem az értelmes olvasást is tetemesen könnyítő folyó szöveget adja, de úgy hiszem, helyesebb volna, ha a vers szerint való jelzést nem a szélen, hanem a szövegben talán a sorob felett áhó számmal eszközölné, mert így egyszerűbb a szemmeltartása. A szakaszkák tartalmát pedig nem vastag czím betűkkel a szöveg homlokán, hanem apró betűkkel a széleken kellene kitenni. Ugyanitt a párhuzamos helyeket is jelezni kellene. Mindez azonban inkább csak a formára tartozik. Szentiratnál ez is lényeges, sőt a nép szemében nem ritkán nagyon is fontos. És ha túlságosan szokatlan újítást lát, a milyen pl. nem a megszokott fejezstekre, hanem a czímekkel ellátott szakaszokra való osztás, a mikor a kezébe veszi azt az evangéliumot, elsőbb is az a gondolat kél fel a lelkében, vájjon csakugyan a Szentírás egy része-e ez, vagy annak csak valami feldolgozása? De hát bennünket itt első sorban az érdekel, jó-e a fordítás, vagy nem? A jóságot pedig azzal mérem: megfelel-e a magyar szöveg az eredetinek nemcsak szó, hanem értelem tekintetében is? Továbbá megfelel-e korunk igényeinek? Nyelvünk mai fejlettségének ? És viseli-e a forma a tartalom egyszerű szépségét, közvetlenségét, naivitását? Sok nehéz feladattal kell hát a Szenirás forditájának megküzdenie, s dicséretére legyen mondva Kecskeméthy Istvánnak, egészben véve diadallal birkózott meg feladatával. Fordítása a mint nem is lehet másként, aprólékosságig pontos, Írásmódja egészben véve magyaros, egyszerű, világos, tömör. Ez az általános benyomás ős Ítélet, melyre a bírálónak